KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/október
KRÓNIKA
• Pintér Judit: Nanni Loy (1925-1995)
MAGYAR FILM
• Peternák Miklós: A titán és a szirén Bódy Gábor: Írások a hagyatékból
• Bódy Gábor: A titán és a szirén Írások a hagyatékból
• Peternák Miklós: A film nem avul Beszélgetés Bódy Gáborral
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Életképek a hátországból Egy film előmunkálatai
• Zsugán István: A hetedik szoba Mészáros Márta új filmjéről

• Bikácsy Gergely: Vízbemerengők, avagy Pirandello levelei Olasz film, anno zero
• Csantavéri Júlia: Szegények mozija Beszélgetés Marco Ferrerivel
• Kozma György: Delírium filmens Leos Carax
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A hallgatag bohóc Jacques Tati

• Barna György: Magyar pornó Videopiac
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ebek harmincadján Égi manna
KRITIKA
• Fáber András: Például Proust Ébredés
• Bori Erzsébet: A másik játszik Segítség, csaló!
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Férfiak mélyrepülésben
• Déri Zsolt: Passion Fish
• Harmat György: Kongó
• Báron György: Waterworld
• Takács Ferenc: Az első lovag
• Barotányi Zoltán: Eszelős szerelem
• Barna György: A Lény
• Tamás Amaryllis: A rettenthetetlen
• Hungler Tímea: Az utolsó esély

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mesterdetektív

Tüske Zsuzsanna

Sleuth – amerikai, 2007. Rendezte: Kenneth Branagh. Írta: Harold Pinter, Anthony Shaffer. Kép: Haris Zambarloukos. Zene: Patrick Doyle. Szereplők: Michael Caine (Wyke), Jude Law (Tindle). Gyártó: Sony Pictures Classics / Castle Rock Entertainment. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 88 perc.

 

A remake-jelenség idén is megtalált egy szunnyadó klasszikust, a Mesterdetektívet, amelynek felzavarásáért Kenneth Branagh vállalta a felelősséget. Az 1972-es alkotás Anthony Shaffer (Téboly) színdarabjának filmes adaptációja volt, amihez afféle ikerdarab is született Ira Levin tollából 1978-ban, Halálcsapda címen – ennek motívumkészletéből a Branagh-féle változatba is bőven jutott, különös tekintettel a szerelmi háromszög kifordítására. A filmtriász csúcsán tagadhatatlanul Michael Caine áll, ugyanis a hasonló alapszituáció, a macska-egér játék, a filmen kívüli-belüli szerepcserék mellett a sűrű szövésű reflexiós hálóban mindhárom alkalommal fennakadt neki egy főszerep.

Cserék tekintetében az idei változat sem hagy hiányt, ezúttal Caine játssza az idősödő, önimádó írót, Andrew Wyke-ot (az eredeti verzióban Laurence Olivier), Jude Law pedig az ellenállhatatlan fodrász-színész, Milo Tindle szerepében immár a második alkalommal (Alfie) kap lehetőséget arra, hogy nagy tekintélyű kollégájának ifjúkori alteregójaként jelenjen meg a vásznon. Az alkotók megőrizték a kamaradarab alaphelyzetét, amelyben Wyke ajánlatot tesz felesége szeretőjének, Tindle-nek: biztosítási csalás céljából lopja el a családi házban elrejtett ékszereket, cserébe övé lenne a vagyon egy része, és persze a nőt is megkapná. A kétfelvonásosból azonban hamar kiderül, hogy férfitársaságban gyorsan változnak a szerepek és indítékok, a csapdákhoz vezető út pedig színjátékkal és megalázással van kikövezve.

Az új Mesterdetektív külső jegyeit tekintve jelentős a változás: az intarzia és a faburkolat minimalista formákra, geometrikus vonalakra, a nosztalgikus fényképek hideg képernyőkre cserélődnek, az asszony festett portréja helyett jelzésszerű, arctalan próbababa áll, a kacagó-zenélő csetreszek panoptikumát pedig a modern technika játékszerei váltják fel, így Branagh keze alatt a játéktér kiüresített, abszrakt színházzá fagy. Ezzel bizonyos szempontból az eredeti darab leghívebb adaptációját teremti meg, filmje végül mégsem lesz több, mint kiegészítő anyag a két klasszikus mellett – a hivalkodó jelmez ellenére is csak mellékszereplő marad a remake-ek színpadán.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9226