KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/október
KRÓNIKA
• Pintér Judit: Nanni Loy (1925-1995)
MAGYAR FILM
• Peternák Miklós: A titán és a szirén Bódy Gábor: Írások a hagyatékból
• Bódy Gábor: A titán és a szirén Írások a hagyatékból
• Peternák Miklós: A film nem avul Beszélgetés Bódy Gáborral
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Életképek a hátországból Egy film előmunkálatai
• Zsugán István: A hetedik szoba Mészáros Márta új filmjéről

• Bikácsy Gergely: Vízbemerengők, avagy Pirandello levelei Olasz film, anno zero
• Csantavéri Júlia: Szegények mozija Beszélgetés Marco Ferrerivel
• Kozma György: Delírium filmens Leos Carax
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A hallgatag bohóc Jacques Tati

• Barna György: Magyar pornó Videopiac
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ebek harmincadján Égi manna
KRITIKA
• Fáber András: Például Proust Ébredés
• Bori Erzsébet: A másik játszik Segítség, csaló!
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Férfiak mélyrepülésben
• Déri Zsolt: Passion Fish
• Harmat György: Kongó
• Báron György: Waterworld
• Takács Ferenc: Az első lovag
• Barotányi Zoltán: Eszelős szerelem
• Barna György: A Lény
• Tamás Amaryllis: A rettenthetetlen
• Hungler Tímea: Az utolsó esély

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kamaszok a háborúban

Gelencsér Gábor

 

Berlin, 1944. Egy tizenöt éves fiút kirúgnak a gimnáziumból, mert kiderül róla, hogy nem árja. Értetlenül áll a tény előtt: apja náci tisztként esett el a keleti fronton, ő maga a Hitlerjugend kitüntetett szakaszvezetője, ráadásul szőke. A hatalom büszke fiából megtagadott, üldözött emberré válna. Ezen a ponton ugyanis a dramaturgia közbeszól: egy jótékony hivatalnok megsemmisíti a fiú származásáról szóló papírokat. Furcsa mód ez a kiagyalt fordulat menti meg a filmet attól, hogy elviselhetetlenül sematikus legyen. Hősünket nem a külső körülmények kényszere, hanem saját vívódása és kétkedése vezeti el az igazság felismeréséhez –, s ez árnyaltabb jellemzést tesz lehetővé. Nem lesz rögtön ellenálló, náci neveltetését nem veti le egyik pillanatról a másikra. Egyfelől magabiztos felnőttvirtussal, másfelől értékrendjében elbizonytalanodva éri meg a háború végét, s mondja ki róla kamaszosan végkövetkeztetését: átverés volt.

Hiába azonban a főhős életszerű ábrázolása, maga a film hitetlen marad. A fiú nem jobb-rosszabb jellemek, hanem a háborús filmek untig ismert, elnagyolt típusai között forog.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4934