KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/október
KRÓNIKA
• Pintér Judit: Nanni Loy (1925-1995)
MAGYAR FILM
• Peternák Miklós: A titán és a szirén Bódy Gábor: Írások a hagyatékból
• Bódy Gábor: A titán és a szirén Írások a hagyatékból
• Peternák Miklós: A film nem avul Beszélgetés Bódy Gáborral
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Életképek a hátországból Egy film előmunkálatai
• Zsugán István: A hetedik szoba Mészáros Márta új filmjéről

• Bikácsy Gergely: Vízbemerengők, avagy Pirandello levelei Olasz film, anno zero
• Csantavéri Júlia: Szegények mozija Beszélgetés Marco Ferrerivel
• Kozma György: Delírium filmens Leos Carax
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A hallgatag bohóc Jacques Tati

• Barna György: Magyar pornó Videopiac
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ebek harmincadján Égi manna
KRITIKA
• Fáber András: Például Proust Ébredés
• Bori Erzsébet: A másik játszik Segítség, csaló!
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Férfiak mélyrepülésben
• Déri Zsolt: Passion Fish
• Harmat György: Kongó
• Báron György: Waterworld
• Takács Ferenc: Az első lovag
• Barotányi Zoltán: Eszelős szerelem
• Barna György: A Lény
• Tamás Amaryllis: A rettenthetetlen
• Hungler Tímea: Az utolsó esély

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mint a királyok!

Tamás Amaryllis

 

A Mint a királyok! lefegyverző könnyedséggel elemző filmes korrajz a falomlás utáni évekről, fegyelmezett, egyúttal szertelen mese a kelet-európai lét abszurditásáról, a politika könyörtelenségének megválaszolni kívánó, kétségbeesett magántörténelmi kísérletekről. Hősei kedves krakkói svihákok, akik nyugaton akarják megcsinálni a szerencséjüket, hogy úgy élhessenek végre, „mint a királyok”. Meg egy, a magánélet fészekmelegét a sztár-imázs őrzésénél fontosabbnak tartó filmszínésznő, akibe egyikük beleszerelmesedik.

A berlini fal ledöntése után „testvériesülő Európáról” készült filmek közül talán ez az eddigi leghitelesebb. Valami ősi egyszerűséggel és minden görcsölés nélkül szól arról, hogyan lehet egyazon történelmi korban, egyazon kultúrán belül, tökéletesen másként értelmezni a „Liberté! Égalité! Fraternité!” fogalmakat; arról, hogy hogyan is éltük át a huszadik századot.

A filmmese nem agresszívan politikus patológia-dolgozat, a „gyengéd kamerán” átszűrődő lélekszenvedés, a pajkos életöröm, az összetartozás érzése, az emberi sorsok varázsos forgataga bűvöl el.

François Velle rendező, a forgatókönyvíró (és színész) Mariusz Pujszo bizarr tükröt tart elénk, arról, hogy milyen lengyelnek, tamilnak, bosnyáknak, izlandinak, magyarnak lenni. Hogy milyen mulatságos és elkeserítő egyszerre.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3650