KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/október
KRÓNIKA
• Pintér Judit: Nanni Loy (1925-1995)
MAGYAR FILM
• Peternák Miklós: A titán és a szirén Bódy Gábor: Írások a hagyatékból
• Bódy Gábor: A titán és a szirén Írások a hagyatékból
• Peternák Miklós: A film nem avul Beszélgetés Bódy Gáborral
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Életképek a hátországból Egy film előmunkálatai
• Zsugán István: A hetedik szoba Mészáros Márta új filmjéről

• Bikácsy Gergely: Vízbemerengők, avagy Pirandello levelei Olasz film, anno zero
• Csantavéri Júlia: Szegények mozija Beszélgetés Marco Ferrerivel
• Kozma György: Delírium filmens Leos Carax
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A hallgatag bohóc Jacques Tati

• Barna György: Magyar pornó Videopiac
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ebek harmincadján Égi manna
KRITIKA
• Fáber András: Például Proust Ébredés
• Bori Erzsébet: A másik játszik Segítség, csaló!
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Férfiak mélyrepülésben
• Déri Zsolt: Passion Fish
• Harmat György: Kongó
• Báron György: Waterworld
• Takács Ferenc: Az első lovag
• Barotányi Zoltán: Eszelős szerelem
• Barna György: A Lény
• Tamás Amaryllis: A rettenthetetlen
• Hungler Tímea: Az utolsó esély

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Belphégor

Ádám Péter

 

Az átalakítási munkálatok során a Louvre pincéjéből előkerül egy érintetlennek látszó egyiptomi szarkofág: amikor kinyitják, a múmia szelleme kiszabadul, és megszáll egy fiatal lányt (Sophie Marceau). A lány azután a belé költöző akarat parancsára sorra gyilkolja a Louvre teremőreit, mígnem – rokonszenves villanyszerelő barátja (a Taxiból ismert Frédéric Dieffenthal) segítségével – sikerül megszabadulnia a Mumustól.

A film nem annyira remake-je, mint inkább újrafogalmazása a hatvanas évekbeli híres tévésorozatnak. De azt a hatvanas évekbeli legendás Belphegort, sajna, nem sikerült életre kelteni. A szellem kiszabadulása után – hová is menne? – rögtön belebújik az első konnektorba, és zsinórban csapja ki a biztosítékokat; ennek ellenére a film – amely műfaja szerint afféle misztikus krimi – furcsamód híjával van minden feszültségnek.

Amikor a teremőrök – Belphégor egy-egy éjszakai látogatása után megfogyatkozva – felsorakoznak, az embernek olyan érzése támad, mintha a tajtékzó igazgatót nem is az izgatná legjobban, hogy beosztottjai ezúttal sem kapták el a kísértetet, hanem hogy megint belépőjegy nélkül jutott be valaki a világ leghíresebb múzeumába. Mintha az ijesztő szellemalakban az volna a legbotrányosabb, hogy közönséges potyázó. A film végén rájönnek, hogy a halott azért kísért, mert annak idején nem annak rendje-módja szerint temették el, ezért ott a Louvre-ban pótlólag elvégzik az ősi halotti szertartást, és a szarkofág titokzatos lakója végre visszajut a túlvilágra. De mintha a szertartás ennek a halva született filmnek is temetése volna…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3481