KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/október
KRÓNIKA
• Pintér Judit: Nanni Loy (1925-1995)
MAGYAR FILM
• Peternák Miklós: A titán és a szirén Bódy Gábor: Írások a hagyatékból
• Bódy Gábor: A titán és a szirén Írások a hagyatékból
• Peternák Miklós: A film nem avul Beszélgetés Bódy Gáborral
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Életképek a hátországból Egy film előmunkálatai
• Zsugán István: A hetedik szoba Mészáros Márta új filmjéről

• Bikácsy Gergely: Vízbemerengők, avagy Pirandello levelei Olasz film, anno zero
• Csantavéri Júlia: Szegények mozija Beszélgetés Marco Ferrerivel
• Kozma György: Delírium filmens Leos Carax
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A hallgatag bohóc Jacques Tati

• Barna György: Magyar pornó Videopiac
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ebek harmincadján Égi manna
KRITIKA
• Fáber András: Például Proust Ébredés
• Bori Erzsébet: A másik játszik Segítség, csaló!
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Férfiak mélyrepülésben
• Déri Zsolt: Passion Fish
• Harmat György: Kongó
• Báron György: Waterworld
• Takács Ferenc: Az első lovag
• Barotányi Zoltán: Eszelős szerelem
• Barna György: A Lény
• Tamás Amaryllis: A rettenthetetlen
• Hungler Tímea: Az utolsó esély

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Bárcsak

Tosoki Gyula

If Only – angol–amerikai, 2004. Rendezte: Gil Junger. Szereplők: Jennifer Love Hewitt, Paul Nicholls, Tom Wilkinson. Forgalmazó: Pro-Video. 91 perc.

Az egyazon történetminta alternatív változatait felvonultató filmtípusra Frank Capra Az élet csodaszép című, 1946-es munkája nyomán csodálkoztak rá először az újításokra fogékony nézők, de a rendezőnek jó ideig nem akadt követője. A kortárs színtéren viszont népszerű lett ez a forma, amit jól mutat, hogy lengyel, német, brit, francia és hollywoodi variánsai egyaránt léteznek (lásd például a Véletlen, A lé meg a Lola, A nő kétszer, a Smoking/No Smoking vagy az Idétlen időkig című opuszokat). A nyolcvanas évek óta tévésorozatok iparosaként ismert, és a mozifilmek világába csak elvétve betévedő Gil Junger rendező is rácsatlakozott a trendre, és egy bimbózó kapcsolat távlatairól értekezett. A Bárcsak a caprai örökség felé húz, felvállaltan érzelmes–ábrándos darab. A Londonban játszódó film egy amerikai lány és egy angol fiú szerelméről mesél, pontosabban arról, hogy sokkélménye után a fiú miként ébred rá eltagadott érzéseire, és mi módon igyekszik artikulálni azokat. A maníros–modoros mondatokkal és szituációkkal teli expozíció langymeleg tucatromatikát ígér, ám szerencsére egy még éppen időben érkező fordulattal a tempó felpörög, és az egyhangúságot suspense-helyzetek váltják. A film legerősebb része következik, idővel azonban újra leül a sztori, és az abszolút mélyponton – egy irritálóan valószerűtlen pillanatban – Jennifer Love Hewitt nagyzenekari kísérettel elénekli saját szerzeményét. Itt kevés választja el a filmet attól, hogy tökéletesen érdektelenné váljon, az utolsó néhány perc azonban újfent tartogat izgalmakat, sőt még a szeretet megváltó erejéről szóló közhelygyűjtemény beiktatása sem okoz különösebb problémát. Az már sokkal zavaróbb, hogy az ismételten Hewitt kisasszony énekesnői ambícióit demonstráló zárlat úgy fest, akár egy ódivatú videó.

Extra: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10968