KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/szeptember
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Rózsa Miklós (1907-1995)
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Nyomorúság Szociofilm
MAGYAR FILM
• Turcsányi Sándor: Helyszínlelés Szomjas György roncsfilmjei
FORGATÓKÖNYV
• Szőke András: Boldog lovak Forgatókönyv-részlet
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyelvér Eltűnt filmévszakok

• Szilágyi Ákos: Klimov Mester és Margaritája Budapesti beszélgetés
• Schubert Gusztáv: A Farinelli-eset Árnyékfilmezés
FORGATÓKÖNYV
• Moldován Domokos: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szőcs Géza: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szentkuthy Miklós: Reflexiók a Heréltek próbafelvételéhez

• Gelencsér Gábor: A hang Corbiau: Farinelli
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A külvárosi költészet dokumentaristája Marcel Carné
• Nánay Bence: Szegény B. B. Balázs Béla
• Kelecsényi László: Ólomsúlyú emlékkönyv hitehagyott filmbolondoknak A film krónikája
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mi van? Égi manna
FESZTIVÁL
• Báron György: Rés a fogak között San Francisco
• Dárdai Zsuzsa: Másként filmezők Mediawave
KRITIKA
• Fáber András: Mah-jong és Wagner-ballada Tébolyító zörejek a Kék Villa körül
• Takács Ferenc: Special effect Elveszett gyermekek városa
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mindörökké Batman
• Fáber András: A szabadság ösvényein
• Déri Zsolt: Leon, a profi
• Takács Ferenc: Casper
• Hungler Tímea: Atomcsapat Power Rangers
• Barna György: Rejtekhely

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Csak egy kis pánik

Mátyás Péter

 

A rivális maffiafőnök dühösen összegyűri a moziműsort. Csupa vér, erőszak, gyilkosság. „Minden film a munkáról szól !” – jegyzi meg ingerülten. Az ehhez hasonló fekete humor, a poénok gyakran a gépfegyverropogás gyorsaságával követik egymást ebben az új gengszter-komédiában. Már az alaphelyzet is nagyszerű. Paul Vitti, a New York-i maffia egyik helyi vezetője idegkimerültségben szenved. Néha elveszíti hidegvérét, pánikba esik, máskor az érzelgős szappanopera nézése közben elsírja magát. Ha kitudódik, hogy többé nem számíthatnak rá, már rendelheti is a fejfáját. Titokban felkeres tehát egy pszichiátert, hogy kezeltesse magát. A két világ, a pszichológiai és bűnözői, a valóságtól elrugaszkodott és a földhözragadt, az entellektüel és az utca emberének ütköztetése bőséges forrását nyújtja a vígjátéki szituációknak. Akár Woody Allen is megirígyelné azt a jelenetet, amikor a terápia során az orvos Freud Oidipusz-komplexusára hivatkozik, mire a középkorú páciense hitetlenkedve visszakérdez: „Látta valaha az anyámat?”

A film másik erénye a gengszterek és környezetük bemutatása. Hollywood legalább két tucat kiváló színésszel rendelkezik, akik általában a rossz arcú, ámde hűséges testőröket vagy a mindenre elszánt, önjelölt főnököket alakítják. Ez most is bejön: Joe Viterelli vagy Chazz Palminteri néhány mondatos figurákból csaknem főszerepet csinálnak. Noha Robert DeNiro nem igazán komikus alkat, annyi kemény fickó eljátszása után most önironikusan közelít a bűnözőből lett páciens alakjához, egyúttal a Nagymenők-beli szerepének paródiáját is felvillantja. Az alkotók a műfaj számos közismert fordulatát, képi megoldását kigúnyolják – gondoljunk a gengszterek titkos találkozójára, a meglepetést tartogató esküvői tortára vagy az emberszabású akváriumra, ahol ragadozó halak helyett kívánatos hölgyek kelletik magukat. A hivatkozások leghatásosabb példája a pszichológus rémálma, amelyben úgy lövik le őt, mint Don Corleonét A Keresztapában.

A Csak egy kis pánik távolról sem tökéletes alkotás. A rendező a happy end érdekében mintha visszariadt volna a szatíra sötét színeitől. A forgatókönyvet néhány ügyetlen megoldás és elvarratlan szál jellemzi. Mindamellett a kifogásaink hamar kitörlődnek az emlékezetből. Ami megmarad: szellemes karakterek és a helyzetkomikumból eredő ötletes beszólások sorozata.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4547