KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/szeptember
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Rózsa Miklós (1907-1995)
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Nyomorúság Szociofilm
MAGYAR FILM
• Turcsányi Sándor: Helyszínlelés Szomjas György roncsfilmjei
FORGATÓKÖNYV
• Szőke András: Boldog lovak Forgatókönyv-részlet
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyelvér Eltűnt filmévszakok

• Szilágyi Ákos: Klimov Mester és Margaritája Budapesti beszélgetés
• Schubert Gusztáv: A Farinelli-eset Árnyékfilmezés
FORGATÓKÖNYV
• Moldován Domokos: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szőcs Géza: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szentkuthy Miklós: Reflexiók a Heréltek próbafelvételéhez

• Gelencsér Gábor: A hang Corbiau: Farinelli
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A külvárosi költészet dokumentaristája Marcel Carné
• Nánay Bence: Szegény B. B. Balázs Béla
• Kelecsényi László: Ólomsúlyú emlékkönyv hitehagyott filmbolondoknak A film krónikája
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mi van? Égi manna
FESZTIVÁL
• Báron György: Rés a fogak között San Francisco
• Dárdai Zsuzsa: Másként filmezők Mediawave
KRITIKA
• Fáber András: Mah-jong és Wagner-ballada Tébolyító zörejek a Kék Villa körül
• Takács Ferenc: Special effect Elveszett gyermekek városa
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mindörökké Batman
• Fáber András: A szabadság ösvényein
• Déri Zsolt: Leon, a profi
• Takács Ferenc: Casper
• Hungler Tímea: Atomcsapat Power Rangers
• Barna György: Rejtekhely

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Szirtes András kötetéről

Nyelvbe bújtatott radikalizmus

Zalán Vince

 

Szirtes András, akárhogyan vélekedjünk is filmjeinek értékéről, minden bizonnyal a kortárs magyar filmművészet egyik legkülönösebb alakja. Számára a filmkészítői lét nemcsak hivatás, vagy éppen munka, feladat (pontosabban nemcsak az), hanem magatartás is. Magatartás, mely egyszerre hivalkodó és rejtőzködő. Hivalkodó abban az értelembe, hogy „provokatív” filmjeivel tudatosan szembe úszik a film-divatok, a „jól-megcsinált” profimunkák kellemesen andalító és megnyugtató áramával,’ ugyanakkor ez természetes létforma számára, mely nem kíván semmiféle publicitást, kivált nem – a mifelénk oly gyakran vágyott – közéleti szerepet. Nem kevés tolerancia, türelem s persze szakmai hozzáértés kell e magatartás megértéséhez. A megértéshez nyújthat segítséget a mai magyar filmművészet iránt érdeklődőknek az a rendező nevét és személyi számát címként viselő, albumszerű dokumentum-gyűjtemény, amely a Balázs Béla Stúdió, a Budapest Film és a Mozgókép Innovációs Társulás gondozásában jelent meg a nyár elején abból az alkalomból, hogy a Művész moziban – hétről-hétre, kedd esténként – levetítették Szirtes András életművét.

Ez a takaros kivitelű (fekvő A/4-es formátumú) kötet mindenekelőtt dokumentumokat tartalmaz, a Hajnal forgatókönyv-vázlatát 1973-ból, a Gravitáció és a Madarak című vizuális ritmustanulmányok snittlistáját, a Forradalom után szinopszisát, feljegyzéseket, plakátterveket és természetesen fotókat, valamint kritikákat, riportokat. Fontosak, érdekesek ezek a dokumentumok, nemegyszer a meglepetés erejével hatnak. Számomra azonban az egész kötetet mintegy keretbe fogó, a különböző dokumentumok között indázó vallomás (talán egy mélyinterjú, amelyből elhagyták a kérdéseket) tetszett a legérdekesebbnek. Ez a vallomásos-beszéd, ideértve szertelen stílusát is, megmutatja Szirtes András filmes pályájának „belső világát”, a háttér, a többé vagy kevésbé ismert körülmények közt létrejött filmrendezői szemlélet és magatartás kialakulásának „logikáját”. Ugyanakkor dokumentum is ez az önbemutatás (talán a legfontosabb dokumentum), mely bizonyítja egy olyan filmes szemlélet létezését és (sokszor rejtett) működését a magyar filmművészetben, amely igen ritkán kerül reflektorfénybe (a közönség szinte nem is tud róla), s amelyről sokszor megfeledkezik maga a szakma is. Arra a filmes attitűdre gondolok, amely számára szinte kategorikus imperatívusz a filmmel mint nyersanyaggal történő bánásmód tökéletes elsajátítása s egyszersmind a mozgóképnek, mint kifejezésmódnak a legapróbb részleteket is magába foglaló, „nyelvészeti” ismerete. Ennek a filmes magatartásnak az origója a magyar filmművészetben, úgy tetszik, Tóth János kinematográfus munkássága, ahonnan többfelé és többféleképpen lehet elindulni. Erényeit felfedezhetjük Huszárik Zoltán kisfilmjeiben éppúgy, mint Makk Károly Szerelem vagy Macskajáték című játékfilmjeiben. A Bódy Gábor kezdeményezte K 3-as avantgárdnak nevezett csoport munkái a Balázs Béla Stúdióban szintén szoros kapcsolatban álltak ezzel a fajta filmes szemlélettel. Számtalan szállal kötődik ide Szirtes András művészete is. Ő maga a fiatalon elhunyt Gujdár Józsefet tekinti mesterének. Gujdár (akinek neve szerepel néhány remekmű, így a Szindbád főcímlistáján) mindenekelőtt csodás mikrofelvételei révén valóban méltó reprezentánsa és „közvetítője” volt e minőségi filmes tudást követelő szemléletnek. (Talán vannak, akik emlékeznek még remek „gyertya”-filmjére, Penderecki zenéjével.)

A „mesterről” tanultak persze mindenekelőtt a „szakmára” vonatkoznak, a szűkebben és tágabban értelmezett mesterségre, mert Szirtes, filmjeiben megfogalmazott, a világról való gondolkodás tekintetében, úgy vélem, ugyancsak távol áll mind Gujdártól, mind ezen filmfelfogás más alkotóitól. Nála a huszadik századi civilizatórikus berendezkedés elutasítása sokkal radikálisabb, mint társainál. Ez az elutasítás Szirtesnél, egyébként, nem társadalomfilozófiai megalapozottságú, hanem és elsősorban a magatartásból indul ki; feltehetően innen is vonzódása ehhez a filmművészetünkben oly sokszor méltatlanul háttérbe szorult filmes attitűdhöz. Érdemes tehát kézbe venni ezt a Szirtes-albumot, mert nemcsak a „címadót” mutatja be méltóképpen, hanem megismerkedhetünk általa egy sajátos, majdhogynem titokban működő filmes elkötelezettséggel is.

 

Szirtes András 1-510706-0308 Bp., 1991. BBS – BudapestFilm – -M.I.T.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4207