KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/szeptember
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Rózsa Miklós (1907-1995)
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Nyomorúság Szociofilm
MAGYAR FILM
• Turcsányi Sándor: Helyszínlelés Szomjas György roncsfilmjei
FORGATÓKÖNYV
• Szőke András: Boldog lovak Forgatókönyv-részlet
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyelvér Eltűnt filmévszakok

• Szilágyi Ákos: Klimov Mester és Margaritája Budapesti beszélgetés
• Schubert Gusztáv: A Farinelli-eset Árnyékfilmezés
FORGATÓKÖNYV
• Moldován Domokos: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szőcs Géza: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szentkuthy Miklós: Reflexiók a Heréltek próbafelvételéhez

• Gelencsér Gábor: A hang Corbiau: Farinelli
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A külvárosi költészet dokumentaristája Marcel Carné
• Nánay Bence: Szegény B. B. Balázs Béla
• Kelecsényi László: Ólomsúlyú emlékkönyv hitehagyott filmbolondoknak A film krónikája
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mi van? Égi manna
FESZTIVÁL
• Báron György: Rés a fogak között San Francisco
• Dárdai Zsuzsa: Másként filmezők Mediawave
KRITIKA
• Fáber András: Mah-jong és Wagner-ballada Tébolyító zörejek a Kék Villa körül
• Takács Ferenc: Special effect Elveszett gyermekek városa
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mindörökké Batman
• Fáber András: A szabadság ösvényein
• Déri Zsolt: Leon, a profi
• Takács Ferenc: Casper
• Hungler Tímea: Atomcsapat Power Rangers
• Barna György: Rejtekhely

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szabadúszók

Pazár Sarolta

Le grand bain – francia, 2018. Rendezte: Gilles Lellouche. Írta: Ahmed Hamidi, Julien Lambroschini és Gilles Lellouche. Kép: Laurent Tangy. Zene: Jon Brion. Szereplők: Mathieu Amalric (Bertrand), Guillaume Canet (Laurent), Benoît Poelvoorde (Marcus), Jean-Hugues Anglade (Simon), Virginie Efira (Delphine). Gyártó: Les Productions de Trésor / Chi-Fou-Mi Productions. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 122 perc.

 

A Szabadúszók nem az első történet arról, hogy kapuzárási pániktól szenvedő férfiak hogyan vetkőzik le tompultságukat és lehangoltságukat, amikor végre egymásra találnak búbánatos férfitársaikkal és varázsütésre eltökélt csapattá változnak. Az 1997-es Alul semmi óta újra és újra visszatérő humorforrás a kissé megpocakosodott, a hétköznapok súlya alatt tartásukat vesztett férfiak vetkőzése. A Szabadúszók szereplői persze nem a Magic Mike-féle vetkőző revü fellépésükkel akarják feledtetni elbukott karrierjüket, félresiklott házasságukat vagy anyagi gondjaikat.

Gilles Lellouche (Narco) főhősei a férfi szinkronúszásban teljesednek ki. Még a filmbéli sportág sem túl egyedi választás: a svéd Vizibalett (2008) és az angol Férfiak fecskében (2018) is ugyanezzel az alapötlettel dolgozik, amit egy svéd férfi szinkronúszó csapat 2007-es világbajnoki győzelmének igaz története ihletett. A Szabadúszók főszereplője, Bertrand (Mathieu Amalric) két éve elvesztette munkáját és helyette candy crush-t játszik köntösben ülve a kanapén, egy nap azonban csatlakozik a helyi uszodában lubickoló férficsapathoz. Az igazi edzés az öltözőben és a szaunában zajlik, ahol a vízben összekovácsolódott csapattársak kibeszélik egymásnak problémáikat. Bertrand fokozatosan oldódik fel az uszodai közegben és szerzi vissza önbecsülését magánéletében is. Hiába az előítéletektől hemzsegő környezet moraja, a vesztesek bandájának célja világbajnokságra való kijutás. Az inkább színészként ismert Lellouche rendezése azonban nem találja meg azt az összhangot, amit szereplői a medencében hadonászva, kemény munkával elsajátítanak. Sem az egyes karakterek, sem a belőlük formált közösség nem elég izgalmasan rajzolt, hogy magával rántson a történetükbe, sőt, az úszósportot is statisztaszerepre kárhoztatja. Bízhatnánk abban, hogy cserébe legalább kellően szellemes poénokat kínál a film, de sajnos erről sincsen szó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14023