KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/szeptember
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Rózsa Miklós (1907-1995)
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Nyomorúság Szociofilm
MAGYAR FILM
• Turcsányi Sándor: Helyszínlelés Szomjas György roncsfilmjei
FORGATÓKÖNYV
• Szőke András: Boldog lovak Forgatókönyv-részlet
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyelvér Eltűnt filmévszakok

• Szilágyi Ákos: Klimov Mester és Margaritája Budapesti beszélgetés
• Schubert Gusztáv: A Farinelli-eset Árnyékfilmezés
FORGATÓKÖNYV
• Moldován Domokos: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szőcs Géza: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szentkuthy Miklós: Reflexiók a Heréltek próbafelvételéhez

• Gelencsér Gábor: A hang Corbiau: Farinelli
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A külvárosi költészet dokumentaristája Marcel Carné
• Nánay Bence: Szegény B. B. Balázs Béla
• Kelecsényi László: Ólomsúlyú emlékkönyv hitehagyott filmbolondoknak A film krónikája
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mi van? Égi manna
FESZTIVÁL
• Báron György: Rés a fogak között San Francisco
• Dárdai Zsuzsa: Másként filmezők Mediawave
KRITIKA
• Fáber András: Mah-jong és Wagner-ballada Tébolyító zörejek a Kék Villa körül
• Takács Ferenc: Special effect Elveszett gyermekek városa
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mindörökké Batman
• Fáber András: A szabadság ösvényein
• Déri Zsolt: Leon, a profi
• Takács Ferenc: Casper
• Hungler Tímea: Atomcsapat Power Rangers
• Barna György: Rejtekhely

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az útvesztő: Halálkúra

Sándor Anna

Maze Runner: The Death Cure – amerikai, 2018. Rendezte: Wes Ball. Írta: James Dashner regényéből T.S. Nowlin. Kép: Pados Gyula. Zene: John Paesano. Szereplők: Dylan O’Brien (Thomas), Kyle Scodelario (Teresa), Thomas Brodie-Sangster (Newt), Patricia Clarkson (Paige), Ki Long Lee (Minho). Gyártó: 20th Century Fox / Gotham Group. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 142 perc.

 

A young adult disztópiák hullámának érdektelen és megkésett sereghajtója Az útvesztő-trilógia záró darabja. Az első két film alapján semmi különösebben figyelemreméltót nem lehetett várni tőle, ez a lelketlen akciójeleneteket halmozó csinn-bumm cirkusz ugyanakkor olyan szélsőségesen figyelmen kívül hagyja a történetben dolgozó morális feszültséget, hogy akaratlanul mégis egy attitűd és a gyártósor kritikájává válik.

Az előző részekben megismert kamaszok teste stressznek kitéve olyan enzimet termel, amiből kinyerhető az emberiséget fenyegető vírus ellenszere, ezért a Veszett nevű kutatószervezet halálos útvesztőkben tanulmányozza őket. Thomas vezetésével a fiúk kijutnak, odakint viszont a fertőzöttek és az egészségesek egyaránt veszélyesek rájuk. Az idei Halálkúra nem firtatja, hogy míg a Veszett módszerei etikailag abszolút kifogásolhatóak, Thomast is csak a saját és barátai túlélése érdekli, hiába függ tőlük az emberi faj megmentésének lehetősége. Az olyan rendszerbomlasztó, önfeláldozásra kész YA-hősökhöz képest, mint Katniss (Éhezők viadala) vagy Tris (A beavatott), akik egyre nagyobb közösségért állnak ki, Thomas elvakultan önző. Tettei pedig a görög sorstragédiákat idéző csavarokkal vezetnek azokhoz a veszteségekhez, amik az egész vállalkozását megkérdőjelezik: az ábrázolása és viselkedése közti ellentét felborítja a filmet.

A trilógiát rendező Wes Ballt láthatóan nem foglalkoztatta, hogy egy potenciális antagonista, de minimum antihős elfogult nézőpontfilmjét forgatja, így a komplex problematikával teljesen ellentétes előjelű, bejáratott sablonokkal akarja elmondani a történetet, hogy a gyártók még egyet kaszáljanak a YA disztópiákon. Ez a látványos és akcióvezérelt, ám kisiklott koncepció végül már kifejezetten emlékeztet a Veszett módszereire: mindkét esetben felnőttek nyerészkednek az extrém hatásoknak kitett tiniken.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13599