KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/szeptember
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Rózsa Miklós (1907-1995)
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Nyomorúság Szociofilm
MAGYAR FILM
• Turcsányi Sándor: Helyszínlelés Szomjas György roncsfilmjei
FORGATÓKÖNYV
• Szőke András: Boldog lovak Forgatókönyv-részlet
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyelvér Eltűnt filmévszakok

• Szilágyi Ákos: Klimov Mester és Margaritája Budapesti beszélgetés
• Schubert Gusztáv: A Farinelli-eset Árnyékfilmezés
FORGATÓKÖNYV
• Moldován Domokos: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szőcs Géza: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szentkuthy Miklós: Reflexiók a Heréltek próbafelvételéhez

• Gelencsér Gábor: A hang Corbiau: Farinelli
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A külvárosi költészet dokumentaristája Marcel Carné
• Nánay Bence: Szegény B. B. Balázs Béla
• Kelecsényi László: Ólomsúlyú emlékkönyv hitehagyott filmbolondoknak A film krónikája
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mi van? Égi manna
FESZTIVÁL
• Báron György: Rés a fogak között San Francisco
• Dárdai Zsuzsa: Másként filmezők Mediawave
KRITIKA
• Fáber András: Mah-jong és Wagner-ballada Tébolyító zörejek a Kék Villa körül
• Takács Ferenc: Special effect Elveszett gyermekek városa
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mindörökké Batman
• Fáber András: A szabadság ösvényein
• Déri Zsolt: Leon, a profi
• Takács Ferenc: Casper
• Hungler Tímea: Atomcsapat Power Rangers
• Barna György: Rejtekhely

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Magic Mike XXL

Sándor Anna

Magic Mike XXL – amerikai, 2015. Rendezte: Gregory Jacobs. Írta: Channing Tatum és Reid Carolin. Kép: Steven Soderbergh. Szereplők: Channing Tatum (Mike), Amber Heard (Zoe), Joe Manganiello (Richie), Matt Bomer (Ken), Kevin Nash (Tarzan). Gyártó: Iron Horse Entertainment / Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 120 perc.

Egy sztriptíztáncosok mindennapjaival foglalkozó film kapcsán automatikusan felmerül, hogy vajon mihez kezdenek az alkotók a test tárgyiasításának problematikájával. Számít a fellépő neme? Ha a női táncosok esetében számon kérjük a férfiak mohó tekintetét, vajon nem így kellene eljárni fordítva is? A Soderbergh rendezte Magic Mike egy mozdulattal semlegesítette a kérdést, mikor a lecsúszás és a kilépés drámai ellenpontjaira fűzte fel a cselekményt. A puszta látványmozivá redukált Magic Mike XXL viszont masszív állításban erősíti meg a sztereotípiát: míg a nő prostituálja magát a színpadon, a férfi sztripper vetkőzés és mozgás során is megőrzi dominanciáját, válogatott pózokban meghágva közönségét.

A road movie narratívára felfűzött folytatásban a korábban impozáns biodíszletként megismert figurák, Mike kollégái is előtérbe lépnek. Az utolsó nagy dobásként sztriptíz expóra induló fiúk azonban végig lazán felskiccelt, papírmasé karakterek maradnak, akiknek önmegvalósítási kísérletei is csak a komikumot szolgálják. Az XXL cím találó, hiszen az alkotók a közönségbarát elemekből pakoltak még többet, látványosabbat és nagyobbat a filmbe: több tánc, több humor, több pucér felsőtest hódít a vásznon. A film jó pillanatai mégis azok, mikor képes némi öniróniát megcsillantani. Jelzésértékű Soderbergh hátralépése is, aki pusztán operatőrként és executive producerként volt jelen a produkcióban. Channing Tatum pedig bebetonozni látszik magát az izomzatukból élő sztárok státuszába - hiába az olyan drámai próbálkozások, mint a Foxcatcher vagy épp a Magic Mike. Az XXL bántóan aránytalan dramaturgiája és összecsapott lezárása pedig leplezetlenül igazolja, hogy a sztori csupán apropó, hogy a szereplők indokolt és indokolatlan pontokon a táncra perdülhessenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12350