KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/szeptember
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Rózsa Miklós (1907-1995)
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Nyomorúság Szociofilm
MAGYAR FILM
• Turcsányi Sándor: Helyszínlelés Szomjas György roncsfilmjei
FORGATÓKÖNYV
• Szőke András: Boldog lovak Forgatókönyv-részlet
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyelvér Eltűnt filmévszakok

• Szilágyi Ákos: Klimov Mester és Margaritája Budapesti beszélgetés
• Schubert Gusztáv: A Farinelli-eset Árnyékfilmezés
FORGATÓKÖNYV
• Moldován Domokos: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szőcs Géza: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szentkuthy Miklós: Reflexiók a Heréltek próbafelvételéhez

• Gelencsér Gábor: A hang Corbiau: Farinelli
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A külvárosi költészet dokumentaristája Marcel Carné
• Nánay Bence: Szegény B. B. Balázs Béla
• Kelecsényi László: Ólomsúlyú emlékkönyv hitehagyott filmbolondoknak A film krónikája
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mi van? Égi manna
FESZTIVÁL
• Báron György: Rés a fogak között San Francisco
• Dárdai Zsuzsa: Másként filmezők Mediawave
KRITIKA
• Fáber András: Mah-jong és Wagner-ballada Tébolyító zörejek a Kék Villa körül
• Takács Ferenc: Special effect Elveszett gyermekek városa
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mindörökké Batman
• Fáber András: A szabadság ösvényein
• Déri Zsolt: Leon, a profi
• Takács Ferenc: Casper
• Hungler Tímea: Atomcsapat Power Rangers
• Barna György: Rejtekhely

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Marsupilami nyomában

Bayer Antal

Sur la piste du Marsupilami – francia, 2012. Rendezte és írta: Alain Chabat. Kép: Laurent Dailland. Zene: Bruno Coulais. Szereplők: Jamel Debbouze (Pablito), Alain Chabat (Geraldo), Lambert Wilson (Pochéro), Geraldine Nakache (Petunia). Gyártó: Chez Wam / Pathé. Forgalmazó: Budapest Film. Szinkronizált. 105 perc.

Jóval kellemesebb helyzetben van amerikai sorstársánál az a francia rendező, aki egy képregény megfilmesítésére vállalkozik. Nem kap életveszélyes fenyegetéseket, ha eltérni merészel egy főgonosz eredettörténetéről, ha Ipszilonembernek másképp van fésülve a frizurája, mint a comic bookban, vagy pláne ha arra vetemedik, hogy ellentmondjon a kontinuitás szent elvének. Alain Chabat tehát teljes nyugalomban készíthetett egy új, sem az eredeti Spirou és Fantasio történetekre, sem a mitikus fiktív állatka saját kalandjaira nem emlékeztető Marsupilami-forgatókönyvet, rendezői karrierje második „képregényfilmjét” az Asterix és Kleopátra után.

Ennek ellenére az eredetileg rajzolónak készülő és a képregények iránt ma is rajongó Chabat számos finom utalást tesz az eredetire és más nagy elődökre, amiért a francia publikum nyilván nagyon hálás. Magyarországon azonban a Marsupilamit csak pár rajzfilmből ismerhetik, így a többség nem is tudja, hogy egy immár 60 éves képregényfiguráról van szó. A történet nincs túlbonyolítva: egy zuhanó népszerűségű tévériporter utolsó esélyeként interjúra indul a képzeletbeli Palombába, ahol belebotlik egy eddig ismeretlen állatfaj, valamint az örök ifjúságot biztosító orchideák titkába. Ahogy minden képregényoldalra dukál minimum egy poén, ugyanebben a ritmusban potyognak a filmben is, főként az elsőrangú komikusoknak köszönhetően. A melomán diktátort alakító Lambert Wilson Céline Dion-utánzása különösen emlékezetesnek ígérkezik, de Jamal Debbouze is hozza a szokásos, néha az altestit súroló szintet. A latin-amerikai sztereotípiák a jó ízlésen belül maradnak, az esendő karakterek felülkerekednek az igazán gonoszokon, a kis marsupilami pedig nagyjából beéri azzal, hogy aranyos plüssnek néz ki. A többrétegű humor nagy előnye, hogy a család valamennyi tagja jól mulathat a filmen – legfeljebb nem ugyanott nevet fel gyerek és felnőtt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11230