KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Delbert Mann (1920–2007)

Schubert Gusztáv

 

Egyike volt az első tévérendezőknek, sikeres mozikarrierjét is kisképernyős tapasztalatának köszönhette, a korabeli Hollywoodban nem volt szokásos az a fajta kisrealizmus, ami korai mozifilmjeit jellemezte. A Paddy Chayefsky forgatókönyvéből készült Marty (1955) és a Legénybúcsú (1956) a kosztümös cinemascope fénykorában meghökkentően frissnek hatott. Marty Pilletti, a félszeg agglegény kínos-keserves szerelmi története, ez a bronxi utcán talált mindennapos história váratlanul elcsábította a nézőket a peplumos izomkolosszusoktól meg a noir rámenős nagyfiúitól, begyűjtött négy Oscart és ráadásként még az Arany Pálmát is elhozta Cannes-ból, miközben 5 millió dollárból 340 milliót csinált. Amerikát levette lábáról az egyszerűség. A Sophia Loren és Anthony Perkins főszereplésével készült O’Neill-adaptáció, a Vágy a szilfák alatt (1957) a lélektani realizmusnak még nem fordított hátat, de a puritán tévés stílusnak már igen. A hatvanas években Delbert Mann gyakorlatilag betagolódott a régimódi hollywoodi szisztémába. A későbbiekben ugyan visszatért a televízióhoz, de már csak biztonsági kűröket futott, kikezdhetetlen klasszikusokat adaptált (Copperfield Dávid, Jane Eyre, Nyugaton a helyzet változatlan). Ma már por lepi őket. A reménytelen lúzernek látszó Marty (Ernest Borgnine) csodás, de nagyon is hihető átváltozása, ahogy a szemünk láttára lesz „nagydarab, kövér és csúnya” bronxi henteslegényből a filmtörténet egyik legszimpatikusabb szerelmese, az viszont örök, akár a szőkék és kékszeműek összeesküvése.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9255