KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A bajusz

Ardai Zoltán

 

Eleresztünk a fülünk mellett ezt-azt, mert úgyis tudja a másik, nem egészen méltányos, sőt, netán bőven értelem-deficites dolgot mondott. Vagy ha nem tudja, a kártyák kiterítése során nyilván belátná. Senki se úgy gondolja. Hogy például „a nők”, „a férfiak”, ésatöbbi. Amikor azonban egy-egy szituáció szorítása következtében – vagy játékos véletlenszerűséggel – sor kerül a puding próbájára, és megtapasztaljuk, amint a kedvező feltételezés összeomlik, akkor az egész élettől elmehet a kedvünk. Természetesen: minthogy ezek a mikro-katasztrófák az egész emberi világ katasztrofikus processzusára világítanak rá. Nagy dolognak mutatkozhat hát egy olyan idétlen apróság is, mint egy bajusz.

Szép párizsi reggel, szerelmes házaspár a fürdőszobában. A férj felveti az ötletet: levágná ő már ezt a bajuszt, amit bohó fiatalsága óta visel. A másodvirágzó feleség inkább hagyná most már, de a férfi, amikor egyedül marad, megejti a jelzett műveletet. Hogy aztán sem a feleség, sem a tervezőirodai kollégák és más jóismerősök nem látszanak regisztrálni a változást, az eleinte tréfának, majd már megalázóan makacs „tréfának” minősül az éppen nyíltabbá vált, bajuszvesztett ember szemében. Később pedig, amikor már mindenki ijedten tagadja körülötte, hogy valaha is lett volna bajusza, megnyílik a kétségbeesés szakadéka. Vajon a megjelent szörny a többiekben fészkel-e, vagy őbenne méginkább (mint a dosztojevszkiji, hasonmás-látó Goljadkinban; a Polanski-féle lakóban)? A szerelem így is, úgy is odavan: vágyik még a feleségére, sőt, bizonyos tekintetben inkább, mint valaha, de többé nem képes szeretkezni vele. Előkotor régi idill-fotókat…

A fényképtartó motivikája felől valami ijesztő, de racionális magyarázat esélye dereng fel – eszerint nem ő maga volna a kardinális vészforrás –, ám ez a magyarázat nem fejlik ki, mert a film idővel már csakis a férj állapotára összpontosít, a reményvesztés ösvényeinek kutatására. A szerencsétlenség itt: a mágikus igazlátáshoz vezető álomi labirint bejárata. A hongkongi képsorok és azok, amelyekben egy düledező kínai halászvároska a helyszín (a szerencsétlen ugyanis ideszökik, ahol talán már járt valaha, a feleségével), igazolják – azt a vállalást mindenesetre, hogy Emmanuel Carrere filmrevitte saját regényét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8613