KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Philadelphia-kísérlet folytatódik

Tamás Amaryllis

Évtizede is van, hogy a magyar mozikban, és később a televízióban vetítették a Végső visszaszámlálást, a Pearl Harbor-i támadás előtti napon játszódó, a teleportációs időutazás rejtelmeibe beavató filmet. A mostani bemutató is tartogat elegendő talányt és meglepetést, csak néha mintha túlbonyolítanák az amúgy sem egyszerű történetet. Itt is „spontán vibráció” segítségével, ismeretlen erők közreműködésével kerülnek a személyek s a tárgyak egyik helyről (és időből) a másikra. A sztori – a fáma szerint – valós alapokon nyugszik. Az ellent mondásos bizonyítékok és jelentések szerint 1943-ban – az USA haditengerészetének szigorúan titkos akciójaként – egy hajót legénységével együtt megpróbáltak láthatatlanná tenni. Berlitz és Moore erről szóló dokumentumregénye nem kevesebbet állít, mint hogy az Eldridge hadihajón olyan erőteret buzgólkodott össze tudósok maroknyi csapata, hogy külső szemlélő csak a hajó és a legénység körvonalait észlelte, miközben a legénység tagjai láthatták egymást. Némelyikük a kísérlet alatt spontán égést szenvedett, s volt, aki későbbi életében – mint filmbeli mása – bizonyos időszakokra részben átlátszóvá vált.

A rend pici zugát létrehozni a rendezetlennek vélt világegyetemben – a katonai megfontolásokon túl talán ez lehetett a hajdani kísérlet kiagyalóinak indítéka. De kontár bűvészinaskodásuk csak a zűrzavart növelte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=778