KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem szieszta idején

Létay Vera

A sötét és élveteg komédiának szánt mű rendezője, Jorge Grau Erosz és Buñuel szelleméhez fohászkodott pártfogásért. Az istenek azonban süketek és némák maradtak. Akit pedig nem óvnak az istenek, ne kísértse a szélsőségeket, járjon csak az út közepén. Ellenkező esetben a végeredmény, mint ebben a filmben: sűrű érzékiség helyett ízetlen kamaszkodás, abszurd helyett kínos sületlenség, társadalmi szatíra helyett torz lelkek panoptikuma.

Az eldugott kis spanyol faluban a férfiak éretlenek, perverzek és impotensek, erre szórakozásaikból következtethetünk. Amelyik kutya ugat, az nem harap, s így érthető, ha asszonyaik lázba jönnek, amikor a tévészerelőről híre járja, hogy ő nem csak ugat. A tévékészülékek sorra elromlanak, s a hosszú szerelmi adásszünet után igazi élőműsor következik. Minden nő élvezheti.

Igazi mély érzelmek azonban nem az audiovizuális kultúra bűvkörében születnek, hanem a természet lágy ölén, ahol a pásztor és választott kecskéje a testi és lelki szerelem ódon harmóniáját lelik fel. A cinikus, irigy férfiak nem nyughatnak ennyi boldogság láttán, vacsorára hívják a gyanútlan vőlegényt, s közösen elfogyasztják a zsenge menyasszonyt. Hasonló sorsra jut a szerelmi szolgáltatásban megfáradt tévészerelő – ő is a tányéron végzi. A felszarvazott férjek megfőzve, megfűszerezve feltálalják mit sem sejtő feleségeiknek. Az a mienk, amit megeszünk. Ez aztán a fűszeres komédia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/08 38-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7764