KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Őrizetbevétel

Zoltán Katalin

 

A filmművészetben Antonioni Nagyítása bizonyítja legékesebben: konkrét sorsok, erkölcsi döntések bemutatása miként tartalmazhat általános ismeretelméleti-etikai kérdéseket.

Az Őrizetbevételjellegénél fogva – halványan felidézi emlékezetünkben ezt a „dokumentumot”, Antonioni művét. Claude Miller filmje csak látszólag krimi, valójában az igazság birtokbavételének csődjéről kíván szólni. Egy kettős gyermekgyilkossággal – ártatlanul – vádolt ügyvéd életét boncolgatják a lélekanalízis módszereivel. Ám a nyomozó hiába tárja fel a férfi házasságának poklát, szexuális nyomorát, kitaszítottságát – a lélek legmélyebb titkait nem fejtheti meg.

A filmnek ez a tanulsága nem a művészileg konkréttá tett mese fordulataiban rejtőzik. Márpedig mozgalmas cselekmény nélkül az önmagukban érvényes igazságok – korunk kommunikációképtelensége, elsivárosodása, a világ megismerhetőségének korlátai stb. – csak lapos általánosságok maradnak. Az eleven, árnyalt emberábrázolás hiánya a figurákat elszegényíti, körvonalaikat elmossa vagy éppen két lábon járó patologikus képletté merevíti. A hősöket ráadásul hihetetlen motivációk hajtják. A gyanúsított – mert biztosan ismeri Freud bűntudat-elméletét – csak azért ismeri el a bestiális gyilkosságot, mert vonzódik egy gyereklányhoz. Felesége pedig olyannyira gyűlöli őt vonzalma miatt, hogy egyenesen halálát kívánja. A hiteltelen szituációkban nehezen mozognak az egyébként kiváló színészek: Michel Serrault, Lino Ventura és Romy Schneider.

A filmet a kimódolt fordulatok, illogikus „csavarintások”, művészieskedő sejtelmességek végül is egy olyan rejtvényhez teszik hasonlóvá, amelyhez elfelejtettek kulcsot adni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6839