KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jézus élete

Gáti Péter

 

John Heyman gyermekeknek szóló bibliai képeskönyvek, képregények és rajzfilmek stílusát és modorát idéző, évtizednyi jótékony feledésből napvilágra került színes illusztrációja Lukács evangéliuma alapján készült. Az újtestamentumi kánon harmadik helyén álló könyvről azt tartják, hogy nem annyira Jézus-életrajz, mint inkább a korai keresztény igehirdetés fő tartalmának pogányok és pogánykeresztények számára készült összefoglalása. John Heyman ennyiben hű maradt Lukács apostol „szelleméhez”. Filmje azonban – narrátoros dramaturgiájával, didaktikus hitpropagandájával – nem több nehézkes tanítómesénél. Miközben túlzottan is hűen és aprólékosan követi Lukács könyvének egyes fejezeteit, jeleníti meg a fontosabb és nevezetesebb csodatételeket, példabeszédeket, teljesen megfeledkezik a legfontosabbról: a képi ábrázolás sajátosságairól. Kétségtelen, hogy hiánytalan egymásutániságban sorjáznak Jézus életének sokat idézett stációi a gyógyítástól a kenyérszaporításon át a csodás feltámadásig, de a hangsúlyozottan etnográfiai hitelességre törekvő, ábrázolásmód realizmusa és a hit csodás elemeinek gyermeteg misztikuma között kiáltó ellentmondás feszül. Pasolini stilizáltán egyszerű, a szellemiség sugárzását közvetítő Jézus-története és Scorsese Sátántól megkísértett Krisztusának a profán jelenidejűségtől megrázó és felkavaró históriája után mosolyt csal a néző szájára, ahogy az angyalok, vagy maga Mózes félig homályban maradó, fénykoszorúval övezett sziluettje megjelenik a vásznon az előcitált bibliai textusnál. John Heyman személytelen, szolgaian pontos „evangéliuma” aligha szerez majd a jézusi tanításnak új híveket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4770