KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Leszámolás Denverben

Vidovszky György

„Kell egy csapat!” – mondhatná Jimmy (Andy Garcia), Minarik Ede után szabadon, amikor útnak indul, hogy összeszedje régi bandáját egy ötvenezer dolláros melóra. Megbízója, a tolókocsis(!) maffiafőnök (Christopher Walken) azt kérte tőle, hogy ijesszen rá fia volt barátnőjének új vőlegényére, mert degenerált fiacskája a szakítás miatt mély depresszióban szenved. A jó munkához profikra van szükség, de az angyalarcú, zselés hajú Jimmy elfelejti, hogy a szív nem elég, rutin nélkül nagy a kockázat. A kissé szedett-vedett társaság csak a „röplabdás” köszönésben bizonyul egységesnek, amatőr akciójuk vérfürdőbe torkollik, amiben életét veszti a szeretett lány is. A csapatra kinyuvasztás vár... A gyengécske, szétfeslő történetbe az alkotók belefűztek még egy elvarratlan szerelmi szálat és egy tolakodóan szentimentális, közhelyeket kántáló videóblokkot is, amelyben közelgő haláluk előtt álló emberek üzennek a „jövőbe” szeretteiknek. A film mintha az érző szívű, emberléptékű banditák végóráját szerette volna megörökíteni, akik már tehetetlenek az új kor „bruszviliszes” mutánsaival szemben. A film kétes „humora” trágárságok, elsősorban homoszexuálisokat emlegető, négybetűs kötőszavak állandó ismételgetéséből táplálkozik, színészi játéka az ökölrázás és a könnycsepphullatás fordulataira épül. Az alkotók bölcselkedő szándéka kiválasztott filmhőseik képességei miatt a közérti filozofálgatás szintjén ragadt meg, az erkölcsi példázat a gépfegyverropogás és a brutális öldöklés zajából legalábbis nem hallatszott ki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=321