KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Agyatlan apartman

Kézai Krisztina

 

A Guest House Paradiso a brit szigetek legolcsóbb szállodája. Köszönhető ez elsősorban egy gyanús küllemű atomerőmű tőszomszédságának, másodsorban idióta személyzetének. Eddie és Richie (civilben a film szerzői) vendégriasztó stílusát a legelvetemültebb belvárosi főpincér is megirigyelhetné: rosszindulatúak, pénzsóvárak, bunkók és a vendéget tekintik az élet legfőbb megrontójának. Egyetlen kivétel az Oscar-díjas szex(film)bomba, Gina Carbonara, akit azonban követ maffiózó vőlegénye, Gino Bolognese (a jobb sorsra érdemes Vincent Cassel).

A vendéget nehezen elviselő és többnyire elviselhetetlen hoteltulajdonos figuráját már a hetvenes években megteremtette John Cleese. A Fawlty Towers című TV-sorozat (nálunk Waczak Szálló néven adta az egyik megboldogult csatorna) annyira ismert Nagy-Britanniában, mint nálunk a Mézga család. Cleese és társai esetében a szálloda kifinomultan egyensúlyozott abszurd helyzetek és a nemzeti önirónia között.

A Guest House Paradiso lényege ezzel szemben, hogy minél több háztartási eszközzel legyen felszerelve, amibe bele lehet verni a másik fejét. A börleszk teljes megcsúfolása. Az első húsz percben Richie vagy harmincszor rácsapja Eddie fejére a hűtőszekrény ajtaját, mert az fenéken lőtte egy ceruzával. A többi hatvanötben többször felrobbantják egymást, félig kihúzzák az egyik törzsvendég aranyfogait, átmegy az arcukon egy megrakott kamion (kétszer), és egymás szemébe nyomják a gyertyát. Míg nem elérkezik a finálé, amikor mindenki széles sugárban hányja ki a radioaktív vacsora zombizöld maradékát. Ez utóbbit mintegy tíz percig. Zsigeri humor (?) a tízévesek szintjén. Ha lett volna bennük szellem és tudás… De ez így csak egyszerűen vacak. Dupla vé és cézé nélkül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3036