KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vas

Herpai Gergely

 

Mielőtt (megérdemelten) porig aláznám ezt a B-kategóriájú akciófilmet, egy dologban tényleg elismerést érdemel. Az akciófilm-kritikusok álma beteljesedett: ez a film ugyanis olyan infantilis mesével bír, amely még a szokásos vaskos „mondanivalóktól” is megkímél minket: szerencsére nincs benne igaz barátság, túl érzelmes szerelmi szál, Free Tibet, Unesco-gyerekek sorsa, illetve nem kell a főhős családja sorsán, vagy hasonló bornírtságokon sem elérzékenyülnünk. A Vas története egészen becsületesen úgy egysíkú, buta és minimalista, ahogy van.

Adva vagyon a derék ifjú (szelíd) motoros királyfi, aki két jó barátjával hazakerekezik, útközben megregulázva néhány autós vagányt. Hőseink emellett hamar összetűzésbe kerülnek más motoros bandákkal és néhány izgága tagjukkal is, olyan kvintesszenciális problémákon megküzdve, mint hogy kinek gyorsabb a mocija, vagy hogy hova tűnt az a három kétkerekű, amelyeket hősünk még régebben valamilyen rejtélyes okból lovasított meg.

A farmer-reklámokat idéző alakítást nyújtó főszereplő, Martin Henderson nem cifrázza, csak verekszik, motorozik, időnként pedig csak néz, néz ki a fejéből kék szömivel, miközben a tinilányok hormonháztartása az égbe szökik – de a másik nem képviselői is hasonlóakat mondhatnak el a szőke ciklon Monet Mazur láttán.

Később a történet alázatosan a háttérbe is vonul (bár némi drog-ügylet és szokásos hősre kent gyilkosság azért még befigyel), hogy átadja a helyét a száguldozások amúgy technikailag tényleg döbbenetes (bár teljes egészében hiteltelen) látványvilágának. A Vas abszolút az egyszer nézhető látvány-rágógumi kategóriájába tartozik, azért pedig csak hálával tartozhatunk, hogy készítői többel meg sem próbálkoztak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1849