KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ördög maga

Bérczes László

 

Még mielőtt elkezdeném és még mielőtt a flekk végére érve elfelejteném: ez egy jó mozi, majdhogynem jó film. Akár még akkor is meg lehet nézni, ha nem muszáj.

Még mielőtt a film főcíme megjelenne, letarolják az imádkozó ír apát. Főcím alatt belfasti utca, gyerekek, focizás. Főcím után két perccel IRA-ifjak bravúrosan vágott jelenetben Tőpárbajt folytatnak az angolokkal, utóbbiak főnöke alulról fényképezve. Főcím után öt perccel IRA-harcos (Brad Pitt) főszereplőt ígérő vonzerővel, szúrósan néz az amerikai vámhivatalnok szemébe, az szúrósan vissza, pecsét, ír ember meglátja New York-ot. Közeli kisvárosban befogadja őt egy igazi ír-amerikai család. Kisváros, nagy ház, családi idill; maga a béke szigete. Indul a férj (Harrison Ford) története: becsületes rendőrőrmester, piti ügyekkel. Autó- és óvszerlopások, családi csetepaték korrekt kezelése. Főcím után hét perccel nincsen tej otthon, férj el, ír fiú, miért ne, elkíséri, sör, biliárd, a két, nekünk szimpatikus férfi cinkosan összenéz. Egy percre rá ugyanez a fiú New York-i bárban rakétákra alkuszik tetves alakokkal, szabadidejében pedig hajót épít a kikötőben, minthogy hadihajóval megy majd vissza Belfastba. Rakéták és kondom, hadihajó és tej, gorillák és zabpehely. Főcím után harminchét perccel, amikor egy nő is belép a képbe, kábé a százötvenhatodik történetet indítja el a vérprofi Pakula. Mindezt továbbszőni, hurkolni, bogozni, majd ahogy mondani szokás: elvarrni – hát nem könnyű. Pakulának már-már sikerül, és az ember már-már elhiszi azt, amit a fiú már a film elején beígér: „ez egy ír történet”. De hát nem lehet büntetlenül átkelni az óceánon. Csűrés-csavarás-tocsogás, ez mégiscsak egy amerikai film. Csak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1642