KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Meztelen Juliet

Vajda Judit

Juliet, Naked – brit, 2018. Rendezte: Jesse Peretz. Írta: Nick Hornby regényéből Tamara Jenkins, Jim Taylor és Evgenia Peretz. Kép: Remi Aderfarasin. Zene: Nathan Larson. Szereplők: Rose Byrne (Annie), Chris O’Dowd (Duncan), Ethan Hawke (Tucker), Lily Newmark (Carly). Gyártó: Bona Fide Productions / Apatow Company. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 105 perc.

 

Ugyanabban az évben, amikor elkezdett női regényeket vászonra adaptálni (Egy lányról, Vadon, Brooklyn), Nick Hornby saját írói munkásságában is a női szemszög felé fordult, és kiadott egy olyan könyvet, amiben egy női hőssel a középpontban tapasztalhattuk meg ugyanazt az életérzést, mint korábban a Pop, csajok satöbbiben vagy az Egy fiúrólban: az eltűnt idő feletti kesergést és a keserédes szerelem élményét. A Meztelen Juliet a negyvenes Annie története, aki ráébred: hiba volt az elmúlt 15 évet egy posványos kapcsolatban töltenie egy olyan férfi oldalán, aki jobban rajong egy elfeledett rocksztárért, mint érte, és akivel vágy és szenvedély helyett csak a közös kulturális érdeklődés köti össze. Amikor a főhősnő pasijához eljut rajongása tárgya ikonikus lemezének nyers, hangszerelés nélküli változata, A Meztelen Juliet, a páros élete örökre megváltozik – miután az albumról írt sommás véleményének köszönhetően Annie magával a rocklegendával kezd el emailezni.

A Hornby könyve alapján, a sorozatrendező Jesse Peretz által dirigált filmverzió legnagyobb erénye a szereposztása: Ethan Hawke a kiöregedett rocksztár, Rose Bryne a kiábrándult, de még vonzó Annie és Chris O’Dowd a lúzer barát szerepében mind remekelnek. Maga a film ugyanakkor csak annyiban tud kiemelkedni az átlag romkomok közül, amennyire egy hollywoodi adaptáció engedi. A Meztelen Juliet szerethető emberi meséje így is igen sokat adhat annak, aki nem ismeri a regényeredetit, de egyáltalán nem lett az a maradandó feldolgozás, mint a Pop, csajok… vagy az Egy fiúról. Talán az volt a baj, hogy az alkotók megpróbálták a lehető legszélesebb közönség számára fogyaszthatóvá tenni a filmet, így a regénytől eltérően nem hagyták magyarázat nélkül például, miért nem vállal gyereket egy nő, és elfogadható indokot kerestek Annie számára. Ennél sokkal zavaróbb a könyvben feltárt legnagyobb élethazugság megváltoztatása blikkfangos, de átgondolatlan és értelmetlen fordulattá. Ha nem akartak volna ennyire megfelelni, sokkal jobban jártunk volna. Ilyenkor jönne jól egy olyan törvény, hogy Nick Hornby műveit kizárólag Nick Hornby adaptálhatja.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13858