KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ötven tavasz

Barkóczi Janka

Aurore – francia, 2017. Rendezte: Blandine Lenoir. Írta: Jean-Luc Gaget és Blandine Lenoir. Kép: Pierre Milon. Zene: Bertrand Belin. Szereplők: Agnès Jaoui (Aurore), Thibault de Montalembert (Totoche), Pascale Arbillot (Mano), Sarah Suco (Marina). Gyártó: Karé Productions. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 89 perc.

 

Az idei nyár első számú anya-lánya mozija minden bizonnyal a franciásan elegáns, nem túl harsány és nem túl drámai klimax-történet, az 50 tavasz. A más-állapotban lévő asszonyokról, főleg persze a rettegett változókorba ért, ötven feletti Aurore-ról szóló film közhelyet közhelyre halmoz, mégis szórakoztatóan vázolja fel mindazt, amivel nőként nem is olyan könnyű szembesülni.

Aurore, a már nem éppen hamvas, de szépséges és erős kisugárzású, elvált családanya szinte egy időben veszti el állását, tudja meg, hogy nagymama lesz, és döbben rá, hogy mekkora hibát követett el, amikor élete szerelmét évtizedekkel korábban elengedte. Mindent megtesz, hogy az anomáliát kezelje, de az új felismerések külön-külön is olyan komoly sokkot jelentenek, hogy ezek együttese egész sorsát új mederbe tereli. Heroikus küzdelmet folytat önmagával és a külvilággal, a harc célja pedig nem több és nem kevesebb, mint értelmezhetővé és a lehető legmagasabb szinten megélhetővé tenni az ezután következő, második ötven tavaszt. A tétova útkeresés olykor vicces, olykor szomorú helyzetei teszik érdekessé a filmet, melynek forgatókönyve meglehetősen lapos, de olyan hétköznapi szituációkba lop ízléses szatírát, mint az első találkozás a munkaközvetítővel, a vásárlás a nagyáruház gyermekosztályán, vagy éppen a sokadik osztálytalálkozó feszélyezett légköre.

Mindez elsősorban Agnès Jaoui jutalomjátéka, aki remekül hozza a teste és lelke változásaitól ijedt, mégis minden pillanatban önazonos, középkorú nőt. Intenzív aurája a történet karakterét is meghatározza, kizárólag a hősnő kétségei és reményei görgetik tovább a jeleneteket. Filmbéli barátnője, lányai, kollégái asszisztálnak neki mindehhez, akikkel együtt végül kiadják saját nemük izgalmasan sokszólamú kórusát. Az anya és lánya kapcsolatának árnyaltabb kidolgozása leplezetlenül nevelő szándékú, az pedig már csak a vitathatóan szükséges ráadás, hogy mandinerből a menopauza tudományos hátteréről is kapunk némi keresetlen tájékoztatást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13318