KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/július
KRÓNIKA
• N. N.: Támogatás

• Bori Erzsébet: Gyerekek, mi lesz? Beszélgetés Makk Károllyal és Jancsó Miklóssal
• Kovács András Bálint: Itt a nyugdíj Beszélgetés Sándor Pállal
• Forgách András: Egy parvenü démonai Fassbinder
• Barna György: Az irónia hatalma Beszélgetés Doris Dörrie-vel
• Kőniger Miklós: A tabu vonzásában Beszélgetés Christoph Schlingensieffel
• Csejdy András: Sóder, homok, sittföld Tarantino: Kutyaszorítóban
• Kömlődi Ferenc: Szadista érzelmesség Tarantino: Igazi románc
• Turcsányi Sándor: Kedvencünk, az áruló Melville hősei
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Szörnyek évadnyitója Tod Browning
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Háború Égi manna
• Bóna László: A bűn fantomképei Zsarumagazinok

• Bori Erzsébet: Családban marad Filmek a baloldalról
KRITIKA
• Nádori Péter: Isten óvja a királynőket! Priscilla
• Ardai Zoltán: Tortacsatavesztők Smoking – No Smoking
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Vírus
• Hirsch Tibor: Maugli, a dzsungel fia
• Harmat György: Megérint a halál
• Nánay Bence: Bad Boys
• Sneé Péter: Mestercsapda
• Hungler Tímea: Tank Girl
• Hegyi Gyula: Rob Roy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Újra szól a hatlövetű

Ardai Zoltán

Százegy éve, hogy nincs miért tartani a Clanton-bandától. Hisz jól tudjuk: O. K. Corralnél végeztek velük az Earpök és Doc Holliday. De huszonöt éves már az esetről készült Sturges-western is, amelyben a mitikus vadnyugati famíliák küzdelme elhalványul Holliday melodrámája mellett: az ő „árnyaltan” vérmes filmbeli alakja, megtámogatva a belső felvételek kivételes hangulati erejével, sokkal hatásosabban hamis, mint a realisztikusabbra „vett” figura, Wyatt Earp bíróé, aki csupán „derék amerikai fegyverforgató”-mivoltával s néhány kihívóan szentimentális jelenettel szeretné elnyerni a néző méltánylását. A bíró forgolódása a rend és a barbárság, törvény és magánerkölcs ütközései közt még korabeli western-újdonságot sem tartogat, s a leszámolás a marhakarámnál ezért (is) csak a szokásos: bármeddig húzódik, kurtán-furcsán ér véget. Megvannak a halottak, haza lehet menni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/03 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7164