KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/július
KRÓNIKA
• N. N.: Támogatás

• Bori Erzsébet: Gyerekek, mi lesz? Beszélgetés Makk Károllyal és Jancsó Miklóssal
• Kovács András Bálint: Itt a nyugdíj Beszélgetés Sándor Pállal
• Forgách András: Egy parvenü démonai Fassbinder
• Barna György: Az irónia hatalma Beszélgetés Doris Dörrie-vel
• Kőniger Miklós: A tabu vonzásában Beszélgetés Christoph Schlingensieffel
• Csejdy András: Sóder, homok, sittföld Tarantino: Kutyaszorítóban
• Kömlődi Ferenc: Szadista érzelmesség Tarantino: Igazi románc
• Turcsányi Sándor: Kedvencünk, az áruló Melville hősei
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Szörnyek évadnyitója Tod Browning
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Háború Égi manna
• Bóna László: A bűn fantomképei Zsarumagazinok

• Bori Erzsébet: Családban marad Filmek a baloldalról
KRITIKA
• Nádori Péter: Isten óvja a királynőket! Priscilla
• Ardai Zoltán: Tortacsatavesztők Smoking – No Smoking
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Vírus
• Hirsch Tibor: Maugli, a dzsungel fia
• Harmat György: Megérint a halál
• Nánay Bence: Bad Boys
• Sneé Péter: Mestercsapda
• Hungler Tímea: Tank Girl
• Hegyi Gyula: Rob Roy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fegyvercsempészek

Bán Zsófia

 

Volt egyszer egy összeesküvés…, valamikor a negyvennyolcas forradalmak táján, Havasalföldön, a kormány és az uralkodó ellen, melyet egy „Sárga Rózsa” fedőnevű fenegyerek vezetett. Ez a Sárga Rózsa igen sok amerikai westernt láthatott, mert a járása, a nézése, a bőrnadrágja és a pisztolykezelése szakasztott olyan, mintha egyenesen az amerikai prériről tévedt volna kelet-európai földre. Helyi jellegét talán az hivatott jelezni, hogy whisky-ivás vagy szájharmonikázás helyett megállás nélkül szotyolamagokat köpköd. Ő a tipikus magányos hős. Nem is értjük, hogyan kerülhetett egy monarchia-ellenes összeesküvés élére. Ami ennél nagyobb baj, hogy azt sem tudjuk, miért került oda. Kalandvágyból? Személyes bosszú miatt? Netán a „szegények megsegítése” vezérli? Az egész ügy háttere és a résztvevők indítékai elég homályosak. Nyilván ők a jó emberek – hiszen az uralkodó ellen szőnek összeesküvést forradalmi időkben. Legyen ennyi elég. Sőt, még azt is tudjuk, hogy a fegyvereket, melyeket az országba akarnak csempészni, ugyanattól veszik Bécsben, akitől Kossuth is vásárolt. Mi kell még?

Az alkotók szeme előtt az a műfaj lebeghetett, amit úgy hívnak, hogy történelmi kalandfilm. Hát, történelemből édeskevés van benne, kalandfilmhez meg nem elég, hogy a kaszkadőrök ügyesen buknak lóval. Legalább egy vékonyka szerelmi szálat csempésztek volna a történetbe. De azt (is) kifelejtették.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/06 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6415