KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/július
KRÓNIKA
• N. N.: Támogatás

• Bori Erzsébet: Gyerekek, mi lesz? Beszélgetés Makk Károllyal és Jancsó Miklóssal
• Kovács András Bálint: Itt a nyugdíj Beszélgetés Sándor Pállal
• Forgách András: Egy parvenü démonai Fassbinder
• Barna György: Az irónia hatalma Beszélgetés Doris Dörrie-vel
• Kőniger Miklós: A tabu vonzásában Beszélgetés Christoph Schlingensieffel
• Csejdy András: Sóder, homok, sittföld Tarantino: Kutyaszorítóban
• Kömlődi Ferenc: Szadista érzelmesség Tarantino: Igazi románc
• Turcsányi Sándor: Kedvencünk, az áruló Melville hősei
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Szörnyek évadnyitója Tod Browning
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Háború Égi manna
• Bóna László: A bűn fantomképei Zsarumagazinok

• Bori Erzsébet: Családban marad Filmek a baloldalról
KRITIKA
• Nádori Péter: Isten óvja a királynőket! Priscilla
• Ardai Zoltán: Tortacsatavesztők Smoking – No Smoking
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Vírus
• Hirsch Tibor: Maugli, a dzsungel fia
• Harmat György: Megérint a halál
• Nánay Bence: Bad Boys
• Sneé Péter: Mestercsapda
• Hungler Tímea: Tank Girl
• Hegyi Gyula: Rob Roy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hat gézengúz

Matkócsik András

A hat kis gézengúzt kiskorú bűnözőknek is nevezhetnénk, mert az anyátlan-apátlan árvák – kicsit idősebb nővérük védőszárnyai alatt – parkoló autókat fosztogatnak, csupaszítanak le egészen a karosszériáig. Ám nem ők az elvetemültek, hanem a gonosz seriff, aki az alkatrészek orgazdájaként szemet huny a dolgok fölött.

Már az eddig leírtak is megérdemelnének némi társadalomvizsgálatot, a rendező azonban épp ellenkezőleg, mindezt nagyon mulatságos alapszituációnak találja. A filmbeli korakamasz fiúk nagy szakértelemre tesznek szert az autóleszerelés terén, amit a későbbiekben, jó útra térésükkor kamatoztatnak. Egyik áldozatuk, Brewster, az autóversenyző – a country-sztár, Kenny Rogers alakítja – aki épp most készül visszaszerezni régi babérjait, rajtaüt a bandán, de aztán elárasztják az apai érzések, és nem engedi árvaházba dugni a fiukat, mert ott lehet, hogy még iskolába is kéne járniuk. A továbbiakban autóversenynek, enyhe erotikának, bunyónak, kamaszlány-lelkizésnek vagyunk szemtanúi, kellenes country zene kíséretében. Brewstert, aki férfias és jószívű, minden útmenti bisztróban várja egy kiszolgálólány, de mivel a kis árváknak szeretetre is szükségük van, felhagy léha életmódjával, a fiúk segítségével megnyer egy fontos autóversenyt, feleségül veszi régi hű szerelmét, házat vesznek, ahol mint egy nagy család, boldogan élnek, míg meg nem halnak. A film végén mindenki boldog, kivéve a seriffet, mint hoppon maradt orgazdát.

A rendezés elég laza, akárcsak az operatőri munka és a bizonytalan vágás. A film műfaját nehéz meghatározni. Talán rá lehetne húzni az „ifjúsági film” zubbonyt, de ennek némileg ellentmondanak az erotikusabb jelenetek, és az,

hogy alapvetően kedvet csinál az iskolakerüléshez és az autófosztogatáshoz. Mondjuk inkább úgy: egy film, amelynek a nyári szabadtéri bemutatás jobban növelte volna a fogyaszthatóságát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6255