KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/július
KRÓNIKA
• N. N.: Támogatás

• Bori Erzsébet: Gyerekek, mi lesz? Beszélgetés Makk Károllyal és Jancsó Miklóssal
• Kovács András Bálint: Itt a nyugdíj Beszélgetés Sándor Pállal
• Forgách András: Egy parvenü démonai Fassbinder
• Barna György: Az irónia hatalma Beszélgetés Doris Dörrie-vel
• Kőniger Miklós: A tabu vonzásában Beszélgetés Christoph Schlingensieffel
• Csejdy András: Sóder, homok, sittföld Tarantino: Kutyaszorítóban
• Kömlődi Ferenc: Szadista érzelmesség Tarantino: Igazi románc
• Turcsányi Sándor: Kedvencünk, az áruló Melville hősei
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Szörnyek évadnyitója Tod Browning
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Háború Égi manna
• Bóna László: A bűn fantomképei Zsarumagazinok

• Bori Erzsébet: Családban marad Filmek a baloldalról
KRITIKA
• Nádori Péter: Isten óvja a királynőket! Priscilla
• Ardai Zoltán: Tortacsatavesztők Smoking – No Smoking
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Vírus
• Hirsch Tibor: Maugli, a dzsungel fia
• Harmat György: Megérint a halál
• Nánay Bence: Bad Boys
• Sneé Péter: Mestercsapda
• Hungler Tímea: Tank Girl
• Hegyi Gyula: Rob Roy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A lótolvaj lánya

Hegyi Gyula

 

A lótolvaj fiatal falusi legény, aki katonaidejét töltő mostohabátyja feleségét ejti teherbe: elkerülhetetlen tragédiákat zúdít magára és családjára. A bűn, a bűnhődés és a remélt katarzis az effajta történetek klasszikus szabályait követi, a paraszti élet ritmusához igazítva a csábítás, a szerelem és a féltékenység drámáját. Számtalanszor láttuk már ugyanezeket a skanzenbe illő parasztházakat, ugyanezeket a begyakorlott indulatokat – előre tudjuk, mikor mi fog történni, beleértve a kötelességszerűen súgó-búgó falusiak vészterhesnek szánt karát is. Ehhez képest, mi tagadás, igen lassacskán csordogál előre a dráma: a rendező egyszer-egyszer elszánja ugyan magát a kihagyásos dramaturgiára, nem sokkal később azonban többszörös túlbeszéléssel igyekszik visszakapcsolni a „tradicionális” tempóba. A filmnek van levegője, van ritmusa, atmoszférája sem elviselhetetlenül stúdiószagú: de a halvány, tartózkodó rokonszenvnél mélyebb érzelmet aligha kelthet nézőjében. Amit látunk, azt már nagyon sokszor láttuk, olvastuk, hallottuk – s Algimantasz Pujpa annyira nem nagy rendező, hogy az eredetiség hiányát nevének vonzásával csillapítsa. Van viszont egy szép, vöröstéglás, jellegzetesen észak-európai templom A lótolvaj lányában: ez eredetinek látszik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5833