KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/július
KRÓNIKA
• N. N.: Támogatás

• Bori Erzsébet: Gyerekek, mi lesz? Beszélgetés Makk Károllyal és Jancsó Miklóssal
• Kovács András Bálint: Itt a nyugdíj Beszélgetés Sándor Pállal
• Forgách András: Egy parvenü démonai Fassbinder
• Barna György: Az irónia hatalma Beszélgetés Doris Dörrie-vel
• Kőniger Miklós: A tabu vonzásában Beszélgetés Christoph Schlingensieffel
• Csejdy András: Sóder, homok, sittföld Tarantino: Kutyaszorítóban
• Kömlődi Ferenc: Szadista érzelmesség Tarantino: Igazi románc
• Turcsányi Sándor: Kedvencünk, az áruló Melville hősei
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Szörnyek évadnyitója Tod Browning
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Háború Égi manna
• Bóna László: A bűn fantomképei Zsarumagazinok

• Bori Erzsébet: Családban marad Filmek a baloldalról
KRITIKA
• Nádori Péter: Isten óvja a királynőket! Priscilla
• Ardai Zoltán: Tortacsatavesztők Smoking – No Smoking
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Vírus
• Hirsch Tibor: Maugli, a dzsungel fia
• Harmat György: Megérint a halál
• Nánay Bence: Bad Boys
• Sneé Péter: Mestercsapda
• Hungler Tímea: Tank Girl
• Hegyi Gyula: Rob Roy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A varrónő

Bocsor Péter

The Dressmaker – ausztrál, 2015. Rendezte: Jocelyn Moorhouse. Szereplők: Kate Winslet, Judy Davis, Hugo Weaving. Forgalmazó: ADS Service. 118 perc.

 

Rosalie Ham ausztrál írónő 2000-ben megjelent, bemutatkozó regényének bizonyára nem Jocelyn Moorhouse rendezése lesz az utolsó filmes adaptációja. Noha a rendezőnő a Bizonyíték és A szerelem színei elkészítésével már megmutatta, hogy képes az emberi lélek összetett működéséről könnyedén és hatásosan mesélni, a forgatókönyvet vele közösen jegyző férje, P.J. Hogan pedig a groteszk ábrázolás terén bizonyított a Muriel esküvője író–rendezőjeként, tehát mindketten avatott kézzel nyúltak a Ham regénye által életre keltett „déli gótika” irodalmi hagyományának fekete humorú, torz szereplőkkel benépesített és sötét indulatokkal teli világához, A varrónő problémája, hogy a közösen megrajzolt szabásmintából egy foltmozaik kerekedett ki.

A szülővárosából tízévesen elűzött, majd oda húsz évvel később visszatérő Myrtle története ugyanis patchwork-szerűen zsúfolt: első, hosszabbik fele nyers humorú komédia, míg a második romantikus, misztikus és tragikus fordulatok szövevénye. Mintha Hogan és Moorhouse felosztották volna a könyvet egymás közt, abban bízva, hogy a közösen megírt finálé, amelyben a beígért és közben megindokolt bosszú végül tabló-szerű képekben megvalósul, majd összefogja a film széttartó mintázatait.

Hiába a film számos érdeme – az érdesen visszafogott ausztrál humor, a kortárs ausztrál mozi csillagainak remek alakításai, kiegészülve Kate Winslet sokszínű, érett játékával, valamint a film érzékeny felvetései a kiszolgáltatottsággal való szembenézés nehézségeiről –, a szerkezeti egyenetlenségek rontják az összképet. Talán nem telik bele sok idő, amikor egy hollywoodi rendező a film végtelen mezők ölelte, belterjes kisvárosában saját gyermekkorának miliőjére ismer, és a cselekményvezetés bukkanóitól megszabadulva kasszasikert készít a történetből.

Extrák: Nincsenek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12693