KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/június
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Ginger Rogers (1911-1995)

• Spiró György: A bűn színpada Égi manna
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Varga Balázs: Godard és a Coca-Cola gyermekei Az amerikai függetlenek

• Almási Miklós: Hozott anyagból dolgozunk A „remake”
• Fáber András: Egy vagány Szűz Jeanne d’Arc színeváltozása
• Szilágyi Ákos: Levelek a Zónából Szergej Paradzsanov
1895–1995
• Péterffy Gabriella: Hét tenger ördöge Kertész Mihály kalandfilmjei
• Molnár Gál Péter: Az extra Artaud, a filmszínész
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A tustoll-kamera Japán animáció
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Zseniális túlélők Beszélgetés Dettre Gáborral
• Ozsda Erika: Minden a kamera előtt Filmfőiskola
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mester tanítványok nélkül Beszélgetések Szabó Istvánnal
KRITIKA
• Báron György: Szolgai Művek Elektra, avagy…
• Hirsch Tibor: Vízállásjelentés Rablóhal
• Molnár Gál Péter: Az antitalentum titka Ed Wood
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mielőtt felkel a nap…
• Gelencsér Gábor: Eső előtt
• Takács Ferenc: Bárhol, bármit, bármikor…
• Ambrus Judit: Kisasszonyok
• Tamás Amaryllis: Egy igaz ügy
• Barotányi Zoltán: Streetfighter – Harc a végsőkig
• Mockler János: F. uss T. ovább W. ells

• Bíró Péter: A reklámzabálók éjszakája Reklám

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megérint a halál

Harmat György

Kemény fickó egy kemény közegben. Ez Jimmy. De érző szívű ember is, aki mindig segíteni akar, és mindig cserbenhagyják. Börtönt, a halál érintését vállaló balek, aki talán mégsem akkora balek. Hiszen – kisember létére – szembe mer szállni a maffiózó nagyfőnökkel. Sorsa azt példázza, hogy az utca, a külváros, a roncstelep veszélyes üzem.

Szakmailag megfelelő (bár hullámzó) színvonalú, egységes stílusú gengszter-thrillert látunk. A neorealista beütésű, feszült konfliktusindítást még érdeklődéssel nézzük. A közepesen brutális-véres, minden ízében szokványos középrészt már elhatalmasodó unalommal. Az egy nagy, több kisebb fordulatot tartalmazó, izgalmas záróharmadot pedig örömmel: lám, egy film magához tér.

Annyira azért nem, hogy ne hagyna időt a morfondírozásra. Egy provokatív témákat filmre vivő (Idi Amin Dada tábornok, Maîtresse), „marginális” francia alkotó, Barbet Schroeder elmegy Amerikába. Több produkciót jegyez. Mestermunkát is a maga nemében (A szerencse forgandó). Most pedig ezt a darabot, mely nemcsak azért teljesen másodlagos, mert egy 1947-es Henry Hathaway-film, A halál csókja (ez a Megérint a halál eredeti címe is) remake-je. Schroeder legfőbb segítőtársa ugyancsak európai: Luciano Tovoli. Az olasz művész korábban olyan alkotásokat fényképezett, mint a Foglalkozása: riporter, Az utolsó asszony és Zsaruszerelem. Most pedig ezt. Így festene a (rendezői, operatőri) karrier?

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=912