KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/június
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Ginger Rogers (1911-1995)

• Spiró György: A bűn színpada Égi manna
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Varga Balázs: Godard és a Coca-Cola gyermekei Az amerikai függetlenek

• Almási Miklós: Hozott anyagból dolgozunk A „remake”
• Fáber András: Egy vagány Szűz Jeanne d’Arc színeváltozása
• Szilágyi Ákos: Levelek a Zónából Szergej Paradzsanov
1895–1995
• Péterffy Gabriella: Hét tenger ördöge Kertész Mihály kalandfilmjei
• Molnár Gál Péter: Az extra Artaud, a filmszínész
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A tustoll-kamera Japán animáció
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Zseniális túlélők Beszélgetés Dettre Gáborral
• Ozsda Erika: Minden a kamera előtt Filmfőiskola
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mester tanítványok nélkül Beszélgetések Szabó Istvánnal
KRITIKA
• Báron György: Szolgai Művek Elektra, avagy…
• Hirsch Tibor: Vízállásjelentés Rablóhal
• Molnár Gál Péter: Az antitalentum titka Ed Wood
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mielőtt felkel a nap…
• Gelencsér Gábor: Eső előtt
• Takács Ferenc: Bárhol, bármit, bármikor…
• Ambrus Judit: Kisasszonyok
• Tamás Amaryllis: Egy igaz ügy
• Barotányi Zoltán: Streetfighter – Harc a végsőkig
• Mockler János: F. uss T. ovább W. ells

• Bíró Péter: A reklámzabálók éjszakája Reklám

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vidám élet

Báron György

Az élet valóban vidám ebben a spanyol filmben, egyenesen meg kell szakadni a kacagástól. A mulatság egyik fő forrása például, hogy a szép, fiatal Ana orvosi műintézményt alapít nemi betegek kezelésére. Sorra jönnek a férfiak, kinek szifilisze van, kinek trippere, Ana mindegyiknek feldug egy katétert a micsodájába, azzal, hogy nem fog fájni, de fáj, nagyon fintorognak a páciensek. Aztán jót lehet még mulatni azon, hogy a miniszter csalja a feleségét a titkárnőjével, de ugyanezzel a titkárnővel viszonya van a beosztottjának is, aki amúgy Ana férje, így szép sorban valami viszketős nemi betegséget akasztanak egymásra, jön a kínos feldugdosás Ana rendelőjében, meg a lelepleződés, ami szintén kínos.

Mondom, csupa móka, kacagás itt minden. A rossz színészek mulatságosán ripacskodnak, a rossz rendező mindezt becsületesen filmre veszi, az operatőr kezében talán csak azért remeg időnként a kamera, mert már nem tudja tartani a röhögéstől. Különösen a katéter, az igen, az naagyon jaó! – mondhatják egymásnak, s szinte a nézőtérig hallhatóan bruhaháznak. Ne vegyük el a kedvüket: már az is eredmény, hogy ők jól szórakoztak. Ki tudja, miért ülünk mégis fancsali képpel a moziban. Pedig a dilettáns filmek időnként ellenállhatatlanul mulatságosak; különösen a rissz-rossz drámák mozgatják meg a nevetőizmainkat. A csapnivaló vígjátékok azonban inkább szomorúságot ébresztenek. Mint amikor az ügyeletes viccmesélő idétlen poénjai után hirtelen megfagy a levegő, és visszahozhatatlanul elszáll a jókedv.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5542