KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/június
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Ginger Rogers (1911-1995)

• Spiró György: A bűn színpada Égi manna
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Varga Balázs: Godard és a Coca-Cola gyermekei Az amerikai függetlenek

• Almási Miklós: Hozott anyagból dolgozunk A „remake”
• Fáber András: Egy vagány Szűz Jeanne d’Arc színeváltozása
• Szilágyi Ákos: Levelek a Zónából Szergej Paradzsanov
1895–1995
• Péterffy Gabriella: Hét tenger ördöge Kertész Mihály kalandfilmjei
• Molnár Gál Péter: Az extra Artaud, a filmszínész
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A tustoll-kamera Japán animáció
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Zseniális túlélők Beszélgetés Dettre Gáborral
• Ozsda Erika: Minden a kamera előtt Filmfőiskola
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mester tanítványok nélkül Beszélgetések Szabó Istvánnal
KRITIKA
• Báron György: Szolgai Művek Elektra, avagy…
• Hirsch Tibor: Vízállásjelentés Rablóhal
• Molnár Gál Péter: Az antitalentum titka Ed Wood
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mielőtt felkel a nap…
• Gelencsér Gábor: Eső előtt
• Takács Ferenc: Bárhol, bármit, bármikor…
• Ambrus Judit: Kisasszonyok
• Tamás Amaryllis: Egy igaz ügy
• Barotányi Zoltán: Streetfighter – Harc a végsőkig
• Mockler János: F. uss T. ovább W. ells

• Bíró Péter: A reklámzabálók éjszakája Reklám

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

1895–1995

A mozgás hogyan látszik?

Székely Bertalan

Legegyszerűbb példa arra nézve, hogy hogyan látunk, egy világos pont volna, amely a reczehártya valamely pontjára a lencse által vettetve azt megvilágítja. A reczehártya minden látóidegvégek elszélesedése, ennek egy pontja ha megvilágíttatott, vagy egy látóidegvég izgásba hozatott, ezen izgás tovább vetítve az agyba előállítja a világított pont észleletit (Wahrnehmung): e szerint a csillagot úgy látjuk, mint egy világos pontot. Ha egy világos pont szemünk előtt mozog és gyorsan mozog, akkor egy perczenetben ugyancsak egy pontja leend a reczehártyának izgatva, de ezen izgatott pontok helyei gyorsan fognak változni, mind más idegszálvégek izgattatván egymás után. Egy látási benyomás körülbelül egy secunda 1/8-áig tart – így tehát ennek észlelése még tart, midőn már a másik észlelet érkezik, s innen van, hogy gyors pont-mozgás vonal látszatot hoz elő (p. o. égő gyufavég gyors mozgatása, villámlás vonalnak látszanak, ámbár mindegyik egy-egy szikra.)

Íly mozgást úgy utánzunk, hogy a tárgyat egyidejűleg sok helyen láttatjuk – miután azt, ha igazán mozogna, sok helyen is látnók egyidejűleg. Így a villámcsapást vonallal jelezzük és nem ponttal – mi egy csillag hatását tenné. Egy gyorsan mozgó vonal bizonytalan szélűnek látszik (p. o. forgó kerék küllői).

Ez esetben a mozgás constans – ugyanannyi időben ugyanannyi helyváltozáson keresztülmenő... Minden műtermék szellemünket képzelgő tehetségünket tevékenységbe jőni engedi, hogy abból, amit lát, továbbkövetkeztessen. Ez a phantasia természete – hosszadon egy tárgynál ez nem állhat meg, nem maradhat. A művésznek tudnia kell a néző phantásiáját oly módon mederbe szorítani, melyben az csakis a művész által kívánt czél felé haladhasson, és el ne ágazzék – ne bolyongjon.

A mozgás rajzolásához szükséges, hogy a tárgy mozgási képességgel bírásának a helyes rajz által elég legyen téve, mert ha emberi vagy állati alakot úgy rajzolunk, mintha az fából, felhőt mintha az kőből volna, akkor a kiindulás már nem lehetséges, a phantásia nem is következtet tovább, az előföltételt nem hívén el, nem fogadhatván el.

Továbbá jelezendő a mozgásnál annak oka. Minden állás – ha még oly excentrikus is – merevnek fog látszani, ha az állapotokból megmagyarázható czél és ésszerűségre az nem bazírozható, vagy közönséges emberi képzelet és érzésmódból nem levezethető.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/06 28. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=487