KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/június
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Ginger Rogers (1911-1995)

• Spiró György: A bűn színpada Égi manna
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Varga Balázs: Godard és a Coca-Cola gyermekei Az amerikai függetlenek

• Almási Miklós: Hozott anyagból dolgozunk A „remake”
• Fáber András: Egy vagány Szűz Jeanne d’Arc színeváltozása
• Szilágyi Ákos: Levelek a Zónából Szergej Paradzsanov
1895–1995
• Péterffy Gabriella: Hét tenger ördöge Kertész Mihály kalandfilmjei
• Molnár Gál Péter: Az extra Artaud, a filmszínész
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A tustoll-kamera Japán animáció
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Zseniális túlélők Beszélgetés Dettre Gáborral
• Ozsda Erika: Minden a kamera előtt Filmfőiskola
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mester tanítványok nélkül Beszélgetések Szabó Istvánnal
KRITIKA
• Báron György: Szolgai Művek Elektra, avagy…
• Hirsch Tibor: Vízállásjelentés Rablóhal
• Molnár Gál Péter: Az antitalentum titka Ed Wood
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mielőtt felkel a nap…
• Gelencsér Gábor: Eső előtt
• Takács Ferenc: Bárhol, bármit, bármikor…
• Ambrus Judit: Kisasszonyok
• Tamás Amaryllis: Egy igaz ügy
• Barotányi Zoltán: Streetfighter – Harc a végsőkig
• Mockler János: F. uss T. ovább W. ells

• Bíró Péter: A reklámzabálók éjszakája Reklám

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Értelem és érzelem

Takács Ferenc

Hogyan boldoguljon a vidéki dzsentrikisasszony az életben, miként alkalmazkodjék józanul, ám nem szolgaian társadalmi körének viselkedésnormáihoz és életkörülményeihez, miként szerezzen magának férjet, miként találjon rá arra a két dologra, amely Jane Austen, a tizennyolcadik-tizenkilencedik század fordulójának angol írónője szerint a világ egyedüli mozgatói: a szerelemre és a pénzre, megértésre és megélhetésre? Ilyen és hasonló kérdésekről szólnak a finom tollú, metsző iróniájú és fölényes józanságú írónő regényei, közöttük a Sense and Sensibility is, amely – bár korábban kész volt – először 1811-ben jelent meg nyomtatásban.

Megfilmesítést látunk tehát, hazájában igencsak becsben tartott, de a szélesebb angol nyelvű világban máshol is klasszikusnak számító mű adaptációját, kötelező olvasmányt a filmvásznon. A produkció – ahogy mondani szokás – mindenben megfelel az ilyen feldolgozásokkal szemben támasztható követelményeknek: kitűnő a színészi munka, angol sztárszínészek (Hugh Grant, Emma Thompson és mások) teszik le – némi amerikai segédlettel – a szerepeket, a rendezés ízléses, arányos, kellemes, az operatőr pedig igen jól ismeri és fölényes biztonsággal alkalmazza az ilyen filmeknél a jelek szerint kötelező módszertant, a gondos retrót, a korszak mindennapi tárgyi világának pontos és szeretetteljes megidézését, s kellő adag kinemato-piktorializmust, azaz a regény születésének a korszakában alkotó képzőművészek ábrázolásmódjára és stílusára finoman rájátszó képiséget, nagyon szép és kellemes ismerős enteriőröket, illetve tájképeket.

Kicsit talán sok a glancból – manapság az igazi retrózó filmekben, például az éppen futó György királyban az itteninél korhívebben koszosabbra és gondozatlanabbra csinálják a késő-tizennyolcadik századi úriember- és úriasszony-figurákat –, mégis érdeklődéssel nézzük végig a főszereplő két nővér párválasztási viszontagságait, s közben mérlegre vetjük a Jane Austen-i kérdést: vajon a sense, az idősebbik nővér józan esze, lemondásra is képes belátása juttat el biztosabban a boldogsághoz, vagy a fiatalabbik nővér sensibilityje, érzékenysége és fékezhetetlen „romantikus” szenvedélye. Szerencsére a végén mindketten eljutnak a boldogsághoz, s voltaképpen a néző is boldog lehet: kulturált és fájdalommentes módon kapott képet egy klasszikus angol regényről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=245