KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/május
KRÓNIKA
• Agora : Az Agora pályázat eredménye
• N. N.: Helyesbítés
• Györffy Miklós: Helyesbítés
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Visszfény Berlini jegyzetek
ANIMÁCIÓ
• Márton László: A kisgólem szétmállik ©vankmajer Faustja
• Turcsányi Sándor: Faust háza ©vankmajer Prágája
RETROSPEKTÍV
• Ardai Zoltán: Szerződés a ripaccsal Faust, 1926

• Simándi Júlia: Újra: vajúdás vagy haláltusa BBS
1895–1995
• Bikácsy Gergely: Az álarcos álomtrombita Hódolat Fantômasnak
• Kömlődi Ferenc: Az őrült szerelem költője Frank Borzage
HORROR
• Janisch Attila: Ki nyitotta ki az ajtót? The Shining (Ragyogás)

• Várkonyi Tibor: Elszabadult pokol Algéria filmje
TELEVÍZÓ
• Földényi F. László: A csábítás hétköznapjai Műholdas sikerek

• Macskássy Kati: A naturfilm véget ér John Halas (1912–1995)
• Turcsányi Sándor: Mit tehet a költő Ivan Csonkin és a többiek
KRITIKA
• Báron György: Álarc, halálarc Esti Kornél csodálatos utazása
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Álmaim asszonya
• Hegyi Gyula: A remény rabjai
• Ambrus Judit: Szenvedélyek viharában
• Barotányi Zoltán: Csillagkapu
• Nánay Bence: I. Q. – A szerelem relatív
• Tamás Amaryllis: Blue Sky – Kék ég
• Sneé Péter: Báránybőrben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az esemény

Kovács Marcell

The Happening – amerikai–indiai, 2008. Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Tak Fujimoto. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Mark Wahlberg (Elliot Moore), Zooey Deschanel (Alma Moore), John Leguizamo (Julian), Ashlyn Sanchez (Jess), Betty Buckley (Mrs. Jones). Gyártó: 20th Century Fox / Spyglass Entertainment / UTV. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 91 perc.

 

Nem is sok évvel ezelőtt, amikor egy új Shyamalan-film bemutatója még eseményszámba ment, a hozsannázó kritikák előszeretettel emlegették a fiatal rendezőt Hitchcock örököseként. Megkérdőjelezhetetlen tehetségét látva nem is tűntek túlzónak az efféle kijelentések, mára azonban világossá vált, hogy erősen sántít az összehasonlítás. Nem legutóbbi filmjei sikertelensége miatt, hiszen a tehetség nem párolog el, hanem mert minél határozottabb kontúrokkal rajzolódik ki az idő múlásával Shyamalan saját művészi karaktere, annál távolabb kerül a becses hitchcocki hagyatéktól.

Hitchcock számára a mozi első számú feladata a szórakoztatás volt, Shyamalan viszont fejlett felelősségtudata révén nem éri be ennyivel, többet akar adni a nézőnek, simogatni a lelkét, gazdagabbá tenni az életét. Mesélhet szellemekről, szuperhős születéséről vagy marslakók támadásáról, a mondanivaló mindig ugyanarra tanít: hogyan legyünk jók és tegyük jobbá a világot. Ez a dicséretes lelkiismeretesség azonban a legutóbbi Lány a vízben esetében már bántó szereptévesztésbe fordult. A filmjeiben – Hitchcockhoz hasonlóan – rendre felbukkanó Shyamalan itt egy fiatal írót alakított, aki készülő könyvével megmutatja a kiutat a zsákutcába jutott emberiség számára.

Az esemény megkímél minket az önértékelési zavar ilyen látványos megnyilvánulásaitól, író-rendezője még csak meg sem mutatja magát (bár rafinált módon mégis szereplője a filmnek). Most is egy B-filmes klisé az alaphelyzet: a lakosságot tömeges öngyilkosságba kergető idegbénító gáz kerül a levegőbe New Yorkban, majd a keleti parton mindenfelé. Shyamalan szívesen választ közhelyes témát, hogy azután valami szokatlant hozzon ki belőle. A kötelező műfaji paneleket alkalmazza most is: hullák hevernek az utcákon, pánik tör ki, mindenki fejvesztve menekül a városból, hogy a civilizációtól távol keressen menedéket. De a természet most nem óvóhely, hanem kíméletlen gyilkos. A Madarak öko-horrorját idézik a rémségek, de amíg Hitchcock ravaszul lemond a vérengzésre adott magyarázatról – és ezzel még nyugtalanítóbbá teszi a látottakat –, Shyamalan ragaszkodik a népnevelő mondanivalóhoz. Indoklása didaktikus, de nem hatástalan, ügyesen megbolygatja vele a bűnös és az áldozat hagyományos szereposztását.

Shyamalan legszokványosabb filmje Az esemény, ránézésre alig tér el az utóbbi időben számtalanszor látott, világvégével riogató moziktól. Ebben a mezőnyben viszont remekül helytáll, a sok finom intelligenciával megrajzolt apró mozzanat, a hiteles emberi pillanatok saját ízt kölcsönöznek neki. Egy vonatkozásában pedig látványosan felülmúlja a hasonló sztorit űrlényekkel vagy zombikkal elmesélő kortárs variációkat: az idegméregtől bénult emberek néma öngyilkosságának képsorainál megrendítőbb és felkavaróbb látvánnyal régen szembesített minket a filmvászon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9565