KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A néma front

Soós Péter

 

Nem feltétlenül az a hősiesség, ha valaki meghúzza a ravaszt – vallják a film készítői. Olykor magasabb rendű cselelevés nem tüzelni, erőszakra nyugalommal válaszolni. Az alkotók ennek az elvnek a kifejtésére alkalmas történetet kreáltak: a második világháború idején a Szovjetunió egy távol-keleti határ-garnizonjába vezetik el a nézőt, ahol a katonák feladata a Japán által megszállt Mandzsúriával szomszédos szovjet határ védelme. Helyzetük furcsasága, hogy a fegyveres összetűzés elkerülése érdekében tétlenül kénytelenek szemlélni a japán provokációkat. Parancsuk: tüzet nem nyitni. Csakhogy az effajta történet csak kivételes művészi érzékenységgel hitelesíthető a filmvásznon. Ebben a filmben viszont csupán szó esik a kivételes élethelyzet okozta szenvedésről. „Csak” annyi maradt ki az ábrázolásból, hogy szovjet katonák jogos harci kedvénél fontosabb a józan meggondolás. Így lesz a műből tankönyv, az erkölcsből banális példázat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6896