KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Szervezet

Kapecz Zsuzsa

 

Viva Maria! – kiáltja a főhős, ahogy kilép a börtön kapuján, és kitárja karját a szerencse felé. Ebben a pillanatban kattan egy fényképezőgép. Ezzel a képpel, rejtélyesen és hatásosan kezdődik a film, de később egyre inkább elfárad. A frissen szabadult Vász egyenesen Várnába siet, hogy felvegye a kapcsolatot egy kábítószercsempész társasággal. A nehezen megszerzett hamis útlevél és nagyobb mennyiségű valuta meghozza a kedvét ahhoz, hogy megpróbálja ellopni a banda heroin-készletét. Ez sikerül is, egy olyan lány segítségével, akiről végig nem derül ki, hogy széplány vagy csak szép lány. Vász mindenesetre beleszeret. Róla ábrándozik a Londonba induló hajón, hóna alatt a teászacskóba gyömöszölt heroinnal, és készül a Szervezettel való nagy találkozásra. Ekkor jelenik meg a rendőrség, és – felettese gratulál az eredményes munkához. Vász ugyanis beépített ember, az ő leleményességére épült az egész akció. Minden rendben is volna, néhány szóval a szép lány iskoláztatását és jobb útra térítését is elintézik, de sajnos, a lányt az utolsó pillanatban megölik. Így hát a néző mégsem tud felhőtlenül örülni a vállalkozás sikerének, főleg, ha visszaemlékszik arra, hogy a több mint tízperces főcímlista alatt milyen sokat ígérő képekkel és történettel kecsegtették.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6626