KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Sárkány éve

Létay Vera

 

A folyó innenső partjáról nézve, ahol a művészfilmek elszórtan, szerényen, szinte álcázva lapulnak a kies lankákon, a harsány, tüzes színekben égő, vérbő professzionalizmus, életszerűség, díszletfantázia, a mese a gengszterfilm-mitológia újjászületett sárkányaival szembeszegülő megszállott és magányos rendőr-hérosz önpusztító küzdelméről – démoni elevenségűnek tetszik. Michael Cimino, az egykor nemzetközi politikai botrányt kavart Szarvasvadász rendezője mindent tud az amerikai metropolisz belső lüktetéséről, a zajos, villogó fényű élet bombasztikus hatásairól és az intim szféra levegőtlenségéről, az erőszak kaotikus láncreakciójáról, és mindenekelőtt persze az amerikai ízlésű filmkészítés aranyszabályairól.

Mickey Rourke – akit ma Marlon Brando jogos örökösének tartanak – a lengyel származású, vietnami obsitos rendőrtiszt szerepében valóban a régi nagy western-hősök erkölcsi konokságát és tragikus megjelöltségű filmvarázsát sugározza. Leszegett fejű eltökéltsége, ahogyan a hatalmas kínai kábítószermaffia feltörekvő, új főnökének véres hatalomátvételét, s a rendőrség hallgatag korrupcióját leleplezi, a revolveres sárkányölő lovagok mítoszát élteti tovább az időben.

Az ezerszer elmondott történet dinamikus új változatát a folyó innnső partjáról, szomorkás fölénnyel palástolt önbizalomhiánnyal nézegetjük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/03 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4312