KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Balkáni törvények

Vidovszky György

 

A film zaklatott és steril. Balkáni és amerikai. Hazafias és européer. A rendező Jugoszlávia történelmi és nemzeti hátteréből csupán néhány figurát kiemelve misztikus szerelmi történetet bújtat személyes politikai állásfoglalása mögé.

Az apa, a jugoszláv titkosszolgálat „volt” szerb tagja, harminc évi emigráció után telefonon meghívja fiát Görögországban élő lánya esküvőjére. A találkozás váratlan fordulattal ér véget: az apa megöli egykori árulóját, majd éjszaka meghal. A fiatal és vonzó özvegy titokzatosan távozik, a fiú egyedül marad, nem tudván, hogy komoly feladat várna rá. Apja volt kollégái készenlétben állnak, hogy újra kiépítsék a szerb titkosszolgálatot, hogy ismét felvegyék a harcot nemzeti önállóságukért. A fiú nem áll a földalatti mozgalom élére, a tisztább jövőre szavaz: pilótaként szerelmével – apja volt feleségével – már csak a felhők meghódítására vágyik.

A film hollywoodi stílusban tálalt figurái idegenül mozognak a Balkán hidegvérű törvényei között: a rendező hamis misztikumot és világot kelt életre valóságos események alapján. A múlt és jelen egymást állandóan váltó – színekben is különböző – képei felesleges bonyolultsággal jelenítik meg a szerb–horvát nemzeti ellentét közelmúltját, ezért a történet igazi fordulatai elsikkadnak, tragédiái elvékonyodnak. Az események között sodródó főhős tudatlanságát viszont jól érzékeltetik az alkotók: a néző is csak belecsöppen valamibe, amiről még ideje sincs véleményt alkotni. Szinte érthetetlen, miképp tűnhetnek oly távolinak a közelünkben élők törvényei, olyan mesterkéltnek szomszédaink balkáni érzései.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3749