KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bűbájosok

Vajda Judit

Demi soeurs – francia, 2018. Rendezte és írta: Saphia Azzeddine és Francois-Régis Jeanne. Kép: Christophe Graillot. Zene: Damien Bonnel és Hugo Gonzalez-Pioli. Szereplők: Alice David (Lauren), Charlotte Gabris (Olivia), Sabrina Ouazani (Salma), Barbara Probst (Justine), Patrick Chesnais (Ügyvéd). Gyártó: Empreinte Cinema / SND Groupe M6. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 100 perc.

 

Az utóbbi években néhány hazai forgalmazó válogatás nélkül hozza be a francia filmeket, és a nagy számok törvénye alapján a merítésbe szép számmal kerülnek silány vagy semmitmondó alkotások. Épp ezért valódi örömöt jelent, ha (vélhetően inkább a véletlennek, mint az átgondolt forgalmazói döntésnek köszönhetően) felbukkan egy-egy jól sikerült darab. A Bűbájosok két, jószerével ismeretlen alkotó munkája (Saphia Azzeddine és François-Régis Jeanne a közös rendezésen kívül a forgatókönyvet is együtt írták), mégis érdemes a figyelemre. „A legjobb francia vígjátékhagyományokat követi” – ígéri a marketingszöveg, aminek szerencsére épp az ellenkezője igaz. Azzedine és Jeanne munkájának ugyanis pont az a legnagyobb erénye, hogy elhagyja a könnyebb utat, és a habkönnyű érzelmeket vicces szóvirágokba csomagoló könnyed szórakoztatás helyett – annak ellenére, hogy színtiszta vígjátékról beszélünk – mer mélyebbre menni.

Habár az alapszituáció (három féltestvér, akik addig nem is ismerték egymást, a közös biológiai apától örököl egy pazar belvárosi ingatlant, amelybe mindhárman beköltöznek) igazi helyzetkomikumot ígér, az alkotók inkább a karakterekre mennek rá, és annak mentén bontják ki a késő huszonéves lányok jellemét, hogy melyikük mit szeretne kezdeni a lakással.

Salma, Lauren és Olivia három nagyon eltérő személyiség, ráadásul Salma arab, Olivia pedig zsidó – Azzeddine-ék azonban itt sem a dolgok könnyebbik végét fogják meg, és nem kezdenek olcsó poénkodásba. Az identitás ugyanakkor alapvető fontosságú a filmben, és miközben a lányok a lakásért küzdenek (bejön ugyanis egy további konfliktus), egyre határozottabban tudják megfogalmazni, hogy kik ők, és mit akarnak az élettől. A komédia műfajától merőben szokatlan módon mire eljutunk a cselekmény végéig, egyikük-másikuk még valódi jellemfejlődésen is keresztülmegy.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13846