KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Megcsalási engedély

Benke Attila

Permission – amerikai, 2017. Írta és rendezte: Brian Crano. Szereplők: Dan Stevens, Rebecca Hall, Gina Gershon. Forgalmazó: GHE. 96 perc.

 

A romantikus komédiákban, a melodrámákban és a tragikus románcokban a főszereplők szerelmének beteljesülését gátolja valamilyen leküzdhetetlennek tűnő akadály (a hódító harmadik vagy a kapcsolatot ellenző kisközösség), mely a romkomokban kiderül, hogy nem is igazi akadály, a melodrámákban csodaszerűen elhárul, a tragikus románcokban viszont megkerülhetetlen. Az eleddig csupán egy nagyjátékfilmet (A Bag of Hammers) rendező Brian Crano az említett három műfaj elemeiből próbálta összegyúrni trendi dramedyjét, a Megcsalási engedélyt, mely célkitűzése miatt érdekes alkotás.

A történet főszereplői az életet éppen elkezdő fiatal párok. Will és Anna házasságuk előtt meglepő módon úgy döntenek, hogy kapcsolatuk megerősítése végett engedélyezik egymás számára a félrelépést, azonban időközben mindkét félnek megtetszik a maga új partnere. Eközben barátaik, a meleg pár, Reece és Hale azért kerülnek konfliktusba, mert Hale mindenáron adoptálni szeretne egy kisbabát, ám az életet habzsoló Reece ebbe nem egyezik bele.

A Megcsalási engedély alapvető problémája, hogy Brian Crano a másfél órás játékidőbe két filmre elegendő anyagot sűrített bele. Ettől persze a fő szálak ugyanúgy a film vezértémájára reflektálnak, de Will és Anna története mellett Reece és Hale sztorija elcsökevényesedik. Homoszexuális párok gyermekvállalása még Nyugaton sem feltétlenül társadalmilag elfogadott jelenség, így akár érdemes lett volna csak ezzel a konfliktussal foglalkozni, melyet Crano sajnos leszűkít egy visszatérő, didaktikus epizódra. Ebben Hale egy parkban egy kisgyermekére vigyázó apával barátkozik össze, és kiderül, hogy mennyire jól érti a gyerekek nyelvét. Will és Anna szála ennél komplexebb, viszont Brian Crano érezhetően kevéssé járatos a komédia műfajában, ezért a langyos poénok csak kioltják a drámai feszültséget. A Megcsalási engedély pozitívuma, hogy aktuális kérdéseket vet fel korunk felnőni képtelen fiatal felnőttjeinek felelősségvállalásával kapcsolatban. Emellett még arra is rávilágít, hogy nem szabad folytatni olyan kapcsolatokat, melyekben csak az egyik fél tartja be a játékszabályokat. És Brian Crano romantikus drámákhoz képest szokatlanul életszagú, elgondolkodtató zárással jutalmazza meg türelmes nézőjét, amiért végigkövette a takaréklángon pislákoló cselekményt.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13768