KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/március
• Almási Miklós: Európa megszállása Filmpiac
1895–1995
• Ardai Zoltán: Bábszínház tüzes szekéren Méliès-utazások
• Dániel Ferenc: Megszállott az utolsó centig Griffith
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Frankenstein és Orpheusz Frankenstein-tanulmányok (2.)

• Karátson Gábor: Ozu esküvői A Ji King és a film
• Turcsányi Sándor: ©umava, a Paradicsom Új cseh filmek
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Keleti szél Torinói jegyzetek
KÖNYV
• Komár Erzsébet: Casanova más szemmel
• Zsugán István: A kérdező Zsugán István kötetéről
• Jancsó Miklós: Levél a frontról Zsugán Istvánnak könyve megjelenésének ürügyén

• Bakács Tibor Settenkedő: Családi vállalkozás Beszélgetés Böszörményi Zsuzsával
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Nyolcadik utas: a taxisofőr Vörös Colibri
• Bikácsy Gergely: Rókapofák és szarformancia Salo, avagy Sodoma 120 napja
• Bori Erzsébet: Észak–déli átjáró Lamerica
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jobb szépnek és gazdagnak lenni
• Harmat György: Star Trek: Nemzedékek
• Nagy Gergely: Kvíz Show
• Nánay Bence: Lopakodók
• Tamás Amaryllis: Az Árnyék
• Hungler Tímea: Only You
• Barotányi Zoltán: Reneszánsz ember
• Asbóth Emil: A nagy ugrás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rómeó vérzik

Asbóth Emil

Szexmániás, korrupt zsaru feminin alkatával kifogja magának a legférfiasabb bűnöző vampot – 1994-et írván –, magától értetődően orosz származású, szadista nagymenőt, aki a legutolsó vérbugyborékos pillanatig mindenki eszén túljár. A dramaturgia, a zene, a világítás mesterkedéseivel vörös izzásúra hevített, elterelő feszültség ellenére, az igazi zsigeri feszültséget az jelenti, vajon kiderül-e a gátlástalan, kemény Júliáról, hogy valójában ő Rómeó. A szabadon hagyott keblek, a másodlagos nemi jegyek ma már nem tévesztik meg a felkészült mozinézőt, jól tudja, a szilikonművészet belekontárkodik a természet poétikájába. A csontos kezek, az inas lábikrák, kidolgozott, szívós combok gyanúsak, nagyon gyanúsak, türelmetlenül egyre följebb haladva a kíváncsiság grádicsán, a film alapvető genitális titkáról azonban sohasem hull le a selyemlepel.

Értő filmkertészek lenyesegetik a dramaturgiai vadhajtásokat, de akad másfajta nyesedék is: női (vagy netán férfi?) alkar könyökből leválasztva, bizonytalan kromoszómájú férfi nagylábujj. Van élve temetés is. Sok minden van, ami az efféle bűnügyi filmekben elvárható. Egyvalami bárcsak ne lenne: művészi igény, a lélek drámája. A zsaru szépelgő lelkifurdalása szerető felesége miatt, a becsületes rendőr kontra maffia küzdelmet körbe édeskedve.

A cím ne vezessen félre senkit. Ezt a történetet nem Shakespeare írta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=759