KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/március
• Almási Miklós: Európa megszállása Filmpiac
1895–1995
• Ardai Zoltán: Bábszínház tüzes szekéren Méliès-utazások
• Dániel Ferenc: Megszállott az utolsó centig Griffith
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Frankenstein és Orpheusz Frankenstein-tanulmányok (2.)

• Karátson Gábor: Ozu esküvői A Ji King és a film
• Turcsányi Sándor: ©umava, a Paradicsom Új cseh filmek
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Keleti szél Torinói jegyzetek
KÖNYV
• Komár Erzsébet: Casanova más szemmel
• Zsugán István: A kérdező Zsugán István kötetéről
• Jancsó Miklós: Levél a frontról Zsugán Istvánnak könyve megjelenésének ürügyén

• Bakács Tibor Settenkedő: Családi vállalkozás Beszélgetés Böszörményi Zsuzsával
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Nyolcadik utas: a taxisofőr Vörös Colibri
• Bikácsy Gergely: Rókapofák és szarformancia Salo, avagy Sodoma 120 napja
• Bori Erzsébet: Észak–déli átjáró Lamerica
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jobb szépnek és gazdagnak lenni
• Harmat György: Star Trek: Nemzedékek
• Nagy Gergely: Kvíz Show
• Nánay Bence: Lopakodók
• Tamás Amaryllis: Az Árnyék
• Hungler Tímea: Only You
• Barotányi Zoltán: Reneszánsz ember
• Asbóth Emil: A nagy ugrás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jack

Báron György

Sok lökött alak jön szembe velünk mostanában a hollywoodi vásznakon Nem a valódi idiótákra, a Schwarzeneggerekre, Stallonékra, Costnerekre gondolok ezúttal, hanem azokra, akik szerepük szerint volnának azok: Rainman, Forrest Gump és a többiek, Kaspar Hauser hollywoodivá sekélyesített változatai. A felvilágosodás még egész filozófiát kerekített köréjük, a mai filmipar már csak édesbús giccseket. Jobbakat, rosszabbakat.

A Jack például rosszabb. Azt találták kitalálni – egy valóban létező betegség ürügyén –, heves agytornával alighanem, hogy hősünk négyszer olyan gyorsan fejlődjön testileg, mint más rendes ember. Tizenévesen negyveneset formáz, szőrős és melák, de az agya és a lelke a kisgyereké. Az ilyen ötleteket kemény csekkekre lehet váltani arrafelé. Innen már csak tovább kell fejleszteni a remek ideát. Ötlet ötletre torlódik. Ez a barom nagy felnőtt vegyen a hátára iskolatáskát, zavartan gyűrögesse a ruháját, vigyorogjon idétlenül, üljön iskolapadba – nem fog beférni, naná –, egy szexéhes anyuka nézze őt iskolaigazgatónak, s próbálja meg papás-mamásra rábírni, képzelhetik, nagyon muris. A főszerepet Robin Williams kapja, ő jó volt Popeye-nek, Peter Pannak, hasonlót domborított a Holt költők társaságában is. Utóbbi szolid pöttyöskönyvecske ehhez az idétlenkedéshez képest. Persze itt is a képünkbe ordítják a filmvégi iskolai ünnepségen a mondanivalót: az a jó, szavalja hősünk a könnyáztatta publikumnak, ha a felnőtt megmarad gyermeknek. Ezt Hollywoodban egyre inkább úgy képzelik, hogy a gyerek is hülye, meg a felnőtt is, holott az előbbi biztosan nem, s az utóbbi is csak rengeteg filmnézés után.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=69