KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Kőkemény Minnesota

Tosoki Gyula

North Country – amerikai, 2005. Rendezte: Niki Caro. Szereplők: Charlize Theron, Frances McDormand, Sissy Spacek, Woody Harrelson. Forgalmazó: Warner Home Video. 121 perc. 

 

Az Egyesült Államokban máig élő hagyománnyal bír az a filmtípus, amely a courtroom drama műfaját fajsúlyos társadalmi problémák boncolgatásának terepévé tette. Ebben – mint művek hosszú sora jelzi, a Ne bántsátok a feketerigót! című Mulligan-opusztól a Ha ölni kell című Schumacher-fabuláig – elsősorban polgárjogi kérdések kerültek terítékre, de nem csak azok. Jól mutatja ezt a nemzetközi filmvilág figyelmét nemrég Oscar-nominációig jutó munkájával, A bálnalovassal kiérdemlő új-zélandi Niki Caro rendezőnő első amerikai mozija.

A Kőkemény Minnesota témája és cselekmény-zanzája nem sok jót ígér a mezei mozistának: a valóságos eseményeken alapuló film az Egyesült Államok első női bányászáról mesél, életének sorsfordulóit és szexuális zaklatás címen munkatársai ellen indított perének főbb állomásain mutatja meg. A hetvenes évek közepén kezdődő, emlékekből kibomló történet fő helyszíne az Államok északi szeglete, Mesabi bányászvárosa. A két gyermekét egyedül nevelő, és már korán a mostoha sors által taccsra tett Josey Aimes a szebb jövő biztosítása céljából szegődik el a helyi bányába, ahol ugyan lényegesen többet keres, mint korábban bárhol, viszont lényegesen többet is kell szenvednie érte, éspedig nem elsősorban a nagy fizikai terheléssel járó munka, hanem az őt rettentő pszichés nyomás alá helyező munkatársai miatt. Miután minden eszköz elégtelennek bizonyul számára a gusztustalan férfiak megfékezésére, nem marad más, mint a per, amely alig kecsegtet sikerrel.

A fogvacogtatóan rút, egyben ijesztően szép ipari környezetről készült totálokat leszámítva a képek jobbára sterilek, a figurák motiváltsága pedig a főhős kivételével gyenge, ezért – felszínes megközelítésben – a Kőkemény Minnesota csupán korrekt tévéfilmnek tetszik. Közelebbről azonban mutatkoznak értékei, elsősorban a színészi teljesítmények, no meg sztorivezetés és a flashback-dramaturgia frontján. A magánéleti, illetve a civil szféra kitermelte mikro- és makrokonfliktusok sorából összeálló történetben néhány lírai pillanatnak is jut hely, és ezek között csak kevés olyan akad, amely a nézőt feszengésre késztetheti. Igaz, a játékidő előrehaladtával felerősödő didaktikus jelleg és a mind több bombaszttal terhelt fogalmazásmód ront a mérlegen (a Holt Költők Társaságának szívszaggató érzelmektől habos végjelenetét visszhangzó tárgyalótermi finálé már-már zavarbaejtő), a film végig giccshatáron innen marad.

Extrák: dokumentumfilm a forgatásról; kimaradt jelenetek; előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/10 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8834