KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél – Szerkesztői válasz

Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika?

Korompai János

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Egyre növekvő csodálkozással olvastam a Filmvilág 1980/4., 5., 6. számaiban folytatólagosan közölt, a hazai játékfilmstúdiók munkásságáról számot adó, azt értékelő cikksorozatot. Az első két cikkben még bőven akadtak rokonszenvesen kritikus megjegyzések, a harmadik cikk azonban több olyan magyar filmet is megdicsért és fontosnak minősített (szerintem kritikátlanul túldicsért), amelyekről néhány hónappal korábban a Filmvilág is alaposan elmarasztaló bírálatokat közölt. Mármost a Filmvilág melyik számának higgyek? Hogy most minden megjegyzés nélkül – még a máskor bevált, a vitát tudatosító „Pro és kontra” jelzést is mellőzve – közreadják ezeket a dicshimnuszokat, ez vajon azt jelenti, hogy revideálták korábbi kritikus véleményüket, és néhány hónappal később sikerült alkotásoknak minősítik azokat a filmeket, melyeket előbb levágtak?

 

Korompai János

egyetemi hallgató, Budapest

 

 

A vitatott cikksorozattal eszünkben sincs visszavonni kritikáink bíráló megjegyzéseit: annak ellenére, hogy – amint ezt többször leszögeztük nem hisszük tévedhetetlennek kritikusainkat (szerkesztőségünket) az egyes filmek megítélésében. A cikksorozat, amint azt állandó felcímével „Számvetés és önértékelés” is jelezni kívántuk, a filmeket létrehozó alkotóműhelyek véleményét, szándékait, belső értéktudatát tükrözi; ezért szerepelt a cikkírók neve alatt funkciójuk, a filmkészítés folyamatában betöltött szerepük megjelölése is. Mindenképpen érdekesnek és tanulságosnak véljük megismerni a stúdiók vezetőinek (vezetőségének) véleményét a saját műhelyeikből kikerülő filmekről; akkor is, ha a kívülálló, kritikus szemlélő gyakran nem érthet egyet a film gyártóival. Ezért is tervezzük, hogy a későbbiekben visszatérünk az utóbbi időszak filmtermésének problémáira; ahol szükségesnek látszik, természetesen polemizálva a stúdiók egyikének-másikának önértékelésével.

 

A szerkesztőség


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/08 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7780