KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

P. S., a avagy a könnyelműség határai

Harmat György

 

P(eter) S(eidel)-ről szól a történet, aki az állami gondozásból az „Életbe” kikerülvén nehezen találja helyét. Börtönbe jut, pedig nem igazán bűnös. Egy lánynak gyereke lesz tőle, de későn tudja meg, és a nála tízegynéhány évvel idősebb „utógondozónőjét” választja. A film végén a nehézségek szövevényében vergődő fiútól búcsúzunk el.

Az alkotók dicséretére válik, hogy nein kínálnak mesterséges és hiteltelen megoldásokat. A történet második felét azonban olyannyira telezsúfolják fordulatokkal, hogy a figurákat már csak a dramaturgiai önkény mozgatja. Pedig érdekel minket a fiatal Peter sorsa, hiszen az átütően tehetséges Andrzej Pieczyński hiteles gesztusokkal és izgalmasan formálja meg alakját.

A többi színésszel nem volt ilyen szerencséje Roland Graf rendezőnek: nem tudják elég árnyaltan visszaadni elképzeléseit. A film még így is számos jó megfigyelést, szép pillanatot tartogat nézőjének, jóllehet a cselekmény felépítésében a közhelyek dominálnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7309