KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ifjúkor forró évei

Ardai Zoltán

 

Avagy: egy szerb ifjú kalandjai a polgárháborús Turkesztánban. A főhős az első világháború frontharcaiból vetődik a szovjethatalom szolgálatába. Sajnos, végül egy sátáni, turbános alak fegyvere leteríti. Meg kell halnia a győzelem küszöbén, de a haldoklás képsorai nem engedik a nézőnek, hogy nagyon bánkódjék, már csak azért sem, mert a legény mintha csupán a „forró életévek” méltó árát fizetné meg.

Az időjátékkal és a sok vérrel furán ügyetlenkedő rendezés több helyütt őszintén naiv, s ez frissecske légkört ad a filmnek. Hogy a történelemről mond-e valami érdemlegeset, arra jobb nem figyelni, ellenben izgalommal nézhetjük, mire jut a nehéz helyzetekben próbált barátság és a szerelem ebben a történetben. S aki megfelelő hangulatban van, a moziban néhány pillanatra elhiheti: egy délszláv körtánc az egész élet.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/07 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7036