KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kicsi, de szemtelen

Baló Júlia

 

A szeméből is bor folyik, gutaütés előtt áll, túlzottan pirospozsgás Torquato, az öreg herceg. Rangja, kiürült palotája, adóssága sújtja a lényében is elegáns urat, aki dühödt szónoklatokba kezd, ha „szomjas” reggel vagy este –, csapkod, szentségei, ha csak teheti. Leginkább a kora hajnali órákban borul el az agya, amikor a fogdából váltja ki hűséges inasa, az arisztokraták világába vágyó asztalos legény, Francesco. A herceg cinikus és szellemes; és aki játssza: Vittorio Gassman. Ragyogó epizódalakítás, emiatt érdemes megnézni a filmet, amely másrészről hosszú, de unalmas.

A főszereplő Francesco, az asztalos legény, ahogyan az utca népe titulálja: Ék gróf. Nos, az ő bárgyú képeskönyvében vánszorog a történet, amelyben látható egy-két fess hölgy, néhány hasraesés, hintók és paloták, szép ruhák és egy oroszlán. Szerelmek, kalandok, halál. Halál: az idős herceg és Francesco apja eszik végig a fiú párbaj küzdelmét. Egyre jobb falatokkal nyugtatják magukat, egészen végső nyugalmukig. Ők már az örök vadászmezőkön, de a történet folytatódik. Bosszú és igazságszolgáltatás, csalás és árulás: teljesen mindegy.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5803