KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tuti dolog

Torma Tamás

Ha azt látjuk, hogy belevaló dumás amerikai srác túl sokat nézegeti a szemináriumon mellette jegyzetelő, csinos osztálytársnőjét, mérget vehetünk rá, ebből kamaszoknak szóló, érzelmes-jópofa film kerekedik. Amelyben minden megtörténhet. Társadalmi és mentalitásbeli különbség nem akadály, lehet a fiú vagányul slampos és a lány riasztóan pedáns, a forgatókönyvíró, ha törik, ha szakad, összehozza őket. Ehhez persze púpozott kanállal kell adagolni a véletlent. Hiába azonban a számtalan fordulat, (a rendező jónak látja az ifjú párral végigutaztatni Amerikát), igazi meglepetés nem érheti a nézőt. „A félszegeknek sem kell aggódniuk, mert mindenki megtalálja a maga párját”-feliratú skatulyából előszedett tucatterméket látunk. Rob Reiner filmje maga is „tuti dolog”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4936