KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

XXX

Kovács Marcell

 

Egy jól fényképezett, lavinával kísért snowboard-hajsza menti meg Rob Cohen filmjét az azonnali feledéstől. Pedig a közepesen izgalmas akciófilmek mestere nem kisebb mutatványra vállalkozik, mint hogy a Halálos iramban sikerén felbuzdulva Vin Diesel segítségével faragjon a kor igényeit maradéktalanul kielégítő, extrém sport-megszállott akcióhőst James Bond lejárt szavatosságú figurájából.

A frankensteini beavatkozás eredménye egy politikailag tetőtől-talpig tekintélyellenes, modorában kedvesen tapló, vízhatlan és ütésálló elemes maci. Az új Bruce Willis-ként reklámozott Diesel a fejlesztésnek ebben a fázisában egyelőre még csak olyan hatást kelt, mintha a Menekülés New Yorkból Snake Plisskenjét a nem éppen gumiarcú Kurt Russel helyett a hullamerev Dolph Lundgren alakítaná egy gördeszkával a hóna alatt. Ami persze nem feltétlenül lenne probléma, ha a történet megfelelő sűrűségben kínálna számára testhezálló elfoglaltságot. De a Prágában székelő orosz anarchista gengszterbandába beépülő speciális ügynök leginkább a nyúzott Asia Argento körül legyeskedik, és a korhatár-szempontokra igen érzékeny alkotói fantázia van annyira szégyellős, hogy a románc teljes érdektelenségbe fulladjon.

Az XXX a hasonlóan modernista Kardhal második ligás változatának hat, amelyben a sztori hézagait a manapság divatos nyaktörő sportok képei pótolják ki. Csakhogy amíg például a Music TV Jackass-sorozatának burleszk-parádéja lüke vigyorral vezeti elő a legéletveszélyesebb kunsztokat is, az XXX halálosan komolyan veszi magát, miközben nem is félelmetes. Hiába javítja meg Diesel a digitális technika hathatós támogatásával Steve McQueen 1963-as motoros kerítésugrás rekordját jó két méterrel, a film csak nagyon ritkán olyan kemény, mint a kísérőzenében folyamatosan döngölő eszelős nu-metal és techno szerzemények. A befejezés Bond-filmekre kacsintó, cukros tengerparti idillje alatt például egyáltalán nem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2727