KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Mitchum és Stewart

Schubert Gusztáv

 

A jó és a csúf. Filmben sohasem találkoztak, nevüket sem igen emlegették együtt, csak most, hogy mohosan kidőltek a képből. Most látszik csak, hogy elválaszthatatlanok voltak, a tiszta lelkű James Stewart és a sötét Robert Mitchum mint súly és ellensúly balanszírozták ki Amerikát. Az egyszerű, derék jenki mögött mindig is ott sompolygott az árnyéka, az erkölcsösség mögül elő-elősandított a bigottság, a jóravaló egyenességből az élettékozló bambaság. Bőrharisnya a budoárban, Bőrharisnya Washingtonban, aki vidékies egyszerűséggel elrendezi férfi és nő, politika és nép összegabalyított dolgait, azért ez a James Stewart-figura elég gyakran tenyérbemászott. Nem mintha a Mitchumra szabott örök jelmez, a nagy gonosz farkas igazibb volna. Figuráit hihetővé nem a szerep teszi, inkább az az összetéveszthetetlenül elrajzolt férfiarc. A „vizenyős véralkat”, ahogy a jelenést egy francia kritikusa aposztrofálja, amint elkeveredik benne a gonoszság sűrű, sötét tintája, ez a Mitchum-bravúr titka. Arcizma se rándult, blazírt képpel nyomozta le Los Angelest vagy gyilkolta végig az Ohio-völgyet, az a pléhpofa mégis drámaibb volt, mint a legtöbb színpadi mestergrimasz. Mintha a derék James Stewartot látnám mögötte, amint szétmállasztja a gonoszság, az unalom, az élet, ez már nem a jenki jótündér vagy ördögfajzat meséje, hanem mindennapos horror, velem, veled is megtörténhet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/08 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1549