KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Most jó

Kovács Kata

Now is Good – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Ol Parker, Jenny Downham regényéből. Kép: Erik Wilson. Zene: Dustin O’Halloran. Szereplők: Dakota Fanning (Tessa), Kaya Scodelario (Zoey), Olivia Williams (Anya), Jeremy Irvine (Adam), Rose Leslie (Fiona). Gyártó: Goldcrest Pictures. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 102 perc.

Kevés téma olyan hálás alapanyaga a melodrámának, mint az élet elillanása. Legyen szó időskori hanyatlásról, vagy váratlanul lecsapó, gyógyíthatatlan betegségről, könnyű megszólítani a közönséget ezekkel a történetekkel – hiszen ki ne tartana a halál elkerülhetetlenségétől, vagy egy kegyetlen betegség kiszámíthatatlanságától. A gyerekkorban lesújtó halál különösen érzékeny kérdés, és ahogyan előtte sokaknak, a Most jó-t jegyző Ol Parkernek sem sikerül kellően visszafogottan megközelítenie. (Az ellenpéldák egyike a francia Valérie Donzelli-Jérémie Elkaim alkotópáros tavaly bemutatott Szemünk fénye című, játékos munkája.) A keleti nyugalom – Marigold Hotelt íróként jegyző alkotóról az előbbi film, valamint rendezői debütálása, az Egy szoknya, egy szoknya után nehéz volna többet elmondani, mint hogy színvonalas, másodvonalbeli mozikat gyárt, amelyekben rendszerint több az optimista életigenlés, mint ahogyan azt a téma indokolná.

A Most jó a tizenhat éves, leukémiás Tessa naplója, aki késő gyerekkorától tudja, nem fogja megérni a felnőttkort. Bakancslistát ír, majd szerelmes lesz, a lagymatagra sikerült szex-drog-őrültség mellé jön még motorozás a tengerparton, éjszakai fürdőzés, csókolózás a csillagok alatt és ölelés a hóesésben. A kiváló szereposztás és az átélhető figurák sem feledtetik teljesen az ordító közhelyeket, bár a könnyfacsarást azért sikerül garantálniuk. Ez is az egyike azoknak a moziknak, ahol a rák nem több egy rövidre nyírt, helyes frizuránál – nem sodródunk túlságosan mélyre a betegség, az elmúlás vagy a családot érintő gyász taglalásában, de mivel a Most jó elsősorban a kamaszközönség számára készült, ez talán nem is olyan nagy hiányosság. Minthogy a tinifilmek között még mindig a tisztességesebb vállalások közé tartozik, idézeteivel valószínűleg sok tizenéves lány fala lesz tele hamarosan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11343